Tiga már réges-rég nem az az aranyos képű, napszemüveges srác, aki képzeletbeli kalandtúkákat jár Sexor bolygóján, meg az e-clash frontvonalában. Elmozdult ő valamiféle németes szigor irányába. Ezt onnan lehetett levenni, hogy szettjeiben egyre többet kalapálnak, illetve, hogy olyan számokat ír, mint az Overtime, vagy a Mind Dimension, ami ráadásul jó beteg is lett. Bulijait az utóbbi időben mondjuk erre a két trackre építette, konkrétan a londoni The End klubban ezekre őrült meg végképp mindenki, csajommal például a DJ pultot övező korlátra kentük fel egymást vadul, még a Tigának is feltűnt a jelenet, biztos ezen a ponton szilárdult meg benne az elhatározás, hogy ki nem hagyja ezeket az új lemezről, azt mondjuk itt meg nem mondanám, hogy melyik oldalon csatlakozott volna be hozzánk a mókába. Egyik ismerősöm, az amúgy elég vicces borítón feszítő, piros hangfalakra hívta fel a figyelmemet, mondván, olyan neki kell, ezzel nehéz is vitatkozni, mellesleg Tiga jó ízlését is elárulta vele. Az album amúgy kb pont olyan, mint egy Tiga lemez: vannak rajta jó témák, ezek többnyire a táncosak, a többit meg ímmel-ámmal, kisebb távolságból illik hallgatni, bár a hallgatások számának növekedésével azért az élmény javítható, eredményesebben, mint korábban, ebben az is közrejátszhat, hogy nem más, mint a Soulwax felügyelete alatt készült nyolc szám a tizenegyből. A kevenc akkor is az említett kettős, meg a Shoes, meg a Sex O'Clock marad, punktum. Alább pedig berakom a cipős klipet, azon behaltok.
A következő videó pedig a Mind Dimension alá készült, ebből meg rengeteg remix lesz.