A dolognak kb. akkora jelentősége van, hogy igazából semmi, de egy bejegyzést megér, hiszen jó dolog a visszatekintés. A vicc az egészben az, hogy ha pár nappal ezelőtt nem nézek bele a régi anyagokba, talán eszembe se jut, hogy pont a mai napon egy éves ez a blog. Illetve eszembe jutott volna, de később, mint amikor az ember otthon felejti az esernyőjét a mai zivataros időkben.
Zene, bulik, meg a nagyvilág - hirdeti az alcím. Nos, ha kiritikusan szemlélem ezt az ígéretet, akkor be kell lássam, a mofokarcsi soha nem lesz intézmény. De hát ez egy blog - vágjátok rá nagyon helyesen. Bizonyára csak az LD50-es idők nem annyira lázas, de azért összeszámolva már tekintélyes mennyiségű publikációi köszönnek vissza emlékeimben, most meg itt van ez a tartalmában (is) fejlesztére szoruló, hektikus valami. Tényleg fura dolog úgy írni, hogy többezer ember helyett annak apró töredéke olvas csak.
Nekik azért köszönöm. Meg azoknak is, akik ide mutattak a netdzsungelben. Folyamatosan jönnek látogatók például az Isten Háta Mögött honlapjáról, de a hivatkozók listájában stabil pozíciója van Damage blogjának (planetdamage.com), vagy éppen éppen állandó kommentelőm, Spotka oldaláról (Vividfluxury) is mindig átnéznek arcok. Az elmúlt egy évben egészen meglepő helyekről, emberektől jött visszajelzés, vagy a hír, hogy olvasták, illetve mások mutatták nekik ezt a blogot. Ezeknek is örültem. Még a blog.hu főoldalra is kikerültem vagy négyszer, ez tényleg igen csodálatos dolog. Parov Stelarnak is köszönöm, mivel a mai napig megtalálnak miatta egy nem is annyira pozitív beszámoló kapcsán.
Amúgy én nem panaszkodhatom. Zene mindig is volt és lesz, a látóköröm pedig szélesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ki a franc hitte volna, hogy reggae-dancehall(-dubstep) vonalat is bírni fogom öt percnél tovább? Én biztosan nem, de a Bug új albuma képes volt erre. Az év egyébként a breakbeat jegyében telt, ezt nem lehetett nehéz észrevenni nektek. Volt sok-sok koncert és buli, januártól kezdve talán túl sok is, de most már mindegy, tessék nosztalgiázni és végignyálazni a beszámolókat. Ami engem illet, személyes okokból kifolyólag a Plump DJ(s) buli volt a legnagyobb élményem az elmúlt egy évben, de nagyon rossz lett volna kihagyni olyan különleges fellépéseket, mint például a Psychic TV koncert az A38 hajón, vagy éppen a Place To Bury Strangerst, bár ez utóbbi már inkább a New York-i helyszín miatt volt érdekes.
A nagyvilág rovat két nagyágyút jelentett: Barcelonát és New Yorkot. Mindkettő nagy hatással volt rám és száz, hogy nagyon hamar visszatérek még hozzájuk. Igaz, ez a 2008 nem nagy utazásaimról lesz híres, a célkeresztbe azért bekerült egy hely: Londonország. A szokásos körökön és szórakozáson túl kifejezett célom top londoni bulikba eljutni és jól megfigyelni, vajon tényleg mindenki annyira meleg-e az efféle sztorikban, mint amennyire azt sokat átélt ismerőseim mondják.
Azt hiszem, első körben ennyi jutott eszembe a mofokarcsiról. A jövővel kapcsolatban annyit biztosan elmondhatok, hogy lesz, illetve szeretném a főcím hátterében lévő képet valami normálisra kicserélni, akárcsak az egész hátteret átfesteni valami sötétebb színre, de semmiképpen sem feketére.
