MOFOKARCSI

Az idei nyár egyik legjobban várt bulija működött, jó volt. Alapvetően kívánatos volt már egy olyan táncos eseményre lenézni, ami se szervezőileg, se helyileg, se közönségileg nincsen túljáratva. A Girls & Mathematics stábja másodszor rendezte meg ezt a bulit és még annak ellenére sem voltak sokan, hogy idén bizony elég komoly kis promóciót kapott a Radio Cafénak és az Indexnek hála. Kimentünk rá vagy huszan, de az egészben az volt a legszebb, hogy ezzel saccra kitettük a látogatók 10-15%-át. A kiváló helyszín, a jó zene és légkör, meg a már emlegetett relatíve alacsony nézőszám így együtt megadta azt a fajta kellemesen bizsergető, belső érzést, amit akkor érez az ember, amikor elrejtett kincset talált (na jó, ez nem esik meg mindenkivel, maradjunk annyiban, hogy megtaláltunk egy régen elveszettnek hitt, számunkra értékes cuccot). Amikor este kilenckor, a több órás, kitérőkkel tarkított kocsikázás után, gyalogosan megérkeztünk a villa bejáratához, majd belépve megláttuk a partig lejtő telket, rajta a szép szőnyegeket, meg a csinos és jófej embereket, nos, ez volt a leírhatatlan érzés. Mondjuk ha sikerült volna már a buliban elcsípni a naplementét, akkor lett volna tökéletes az élmény. A kellemes, lötyögős, naplemente-house a parton szólt, illetve láttuk, hogy hol lesz majd igazán a mulatság, de a két helyszín együttes bevetését túl sokáig nem csodálhattuk, mivel komolyabb áramszünet esete forgott fenn. Szerencsére addigra már eléggé ellazultak a fejek és ahogy észrevettem, mindenki szépen türelmesen kivárta, amíg újra működésbe lépett a rendszer, ez kb. egy-másfél órát vett igénybe. A nagy katarzist mindig nagy dráma előzi meg, úgyhogy sejthető, mekkora hangulat kerekedett, amikor az áram visszatért. Én csak annyit tudok, hogy fél kettő körül nagyon megfogott a zene aztán ki se léptem a tánctérről fél hétig, akkor kapcsolták le a műsort. Fáradt, ám elégedett szállásra csoszogás következett. Az év egyik legjobb bulija volt augusztus elsején, ez már biztos.