Egy spontán kocsmatúra jóvoltából jutottam el újra egyik kedvenc beülős helyemre, a Triplába. Amit már megint - amióta ismerem, már vagy harmadszor - átépítettek a nyár folyamán. A néhai Extra egy kifejezettem kellemes, viselhetően alter hely volt, kicsivel a föld alatt, három jól kihasználható szinten - gyakran jártam oda baráti társasággal, barátnővel. Extraként volt a legjobb, de a névváltást követő átalakítás először csak javára vált a helynek, főleg, hogy a tényleg minőségi dekoráció mellett annak underground jellegét sikeresen megtartották: már-már követhetetlen falfirkák, félhomály, kortárs, fiatal képzőművészek munkái, valamint bitang jó zenék segítségével. Az idei átalakítások eredménye azonban nem csak az én arcomra ültetett némi csalódottságot: amint háromfős társaságunk belépett, gyakorlatilag egyszerre állapítottuk meg, hogy ez a hely bizony némileg unalmasabb lett korábbi önmagához képest. Először is: a belépéskor azonnal a hosszúra nyújtott bárpulttal szembesül az ember, e középső, földszinti részen már kevesebb ülőhely van, a fények és a színek letisztult hatást keltenek, túlzottan is. Szintén látványos átalakításon esett át a felső szint: meleg színek, feliratok sztrono, helyettük tapéta. Az összhatás elég konzervatív egy régi vendég számára, de mindenképpen pozitív fejlemény a sok új szék, fotel, asztal, és a légkondi. A lányok örülhetnek, mert végre külön wc jutott nekik, igaz, alulról már nem olyan jó móka kétszer lépcsőzni miatta. Amit viszont sikerült megkímélni az az alsó szint: a privát bulik és meghitt együttlétek ideális helyszíne, amit az előző átalakítás érintett jobban. Gondolom ha már bevált, ezen nem akartak sokat változtatni. Úgyhogy a legjobb tipp a helyhez még mindig a következő: korán érkezni, vagy jó előre lefoglalni az alsó szintet magunknak, mert az még mindig 100%-ig hangulatos és működőképes, a többiek szívjanak csak a konvencionális felső, vagy a szűkös középső szinten. Szerencsére a jó fej személyzet maradt, sőt, néhány kortárs festményt is látni még a falakon. Benézek persze még, aztán biztos megszokom-megszeretem, de ez így most kicsit erős volt nekem. Vígaszként szól a Saturn Strobe a Pantha Du Prince előadásában, lassan ellazulok, azután újult erővel megyek neki a hét kihívásainak. Ha megvoltak, majd elmesélem őket.