MOFOKARCSI

Előre szaladtam ezzel az írással, hiszen csak októberre várható hivatalosan a Place To Bury Strangers második indie-zaj-garázs lemeze. A Jesus And Mary Chain / My Bloody Valentine hangzását sikerrel reprodukáló, itt-ott felturbósító New York-i bandával nem egyszer foglalkoztam a blogon belül, nekem elsősorban azért maradt máig szimpatikus, mivel következetesen nem változtat a "saját" receptjén. Odabasz, ahogy kell, szépen torzítanak a pedálok és egyéb kütyük, a lendület töretlen, sőt, az Exploding Head elődjén még túl is tesz a sebesség tekintetében. Kevesebb a befordulós tétel, több a zúzás, jól van ez így. A JAMC hangzása mellett érezhető a korai Cure gitárjátéka még mindig, de ez se nagy para. Csak el kell indítani becsalogatónak a negyedik, Deadbeat című tracket, aztán már kurvára nem tud érdekelni, ki mit gondol. Persze nem csak ez az egyetlen tétel jó az albumon (Lost Feeling, Ego Death, Smile When You Smile, stb), bár azért vissza-visszaköszön egy-két megoldás az előző albumról. Most már tuti, hogy szeretném újra élőben hallani őket, remélem, sikerülni fog és jobban is teljesítenek majd.