Winklerék áldásos tevékenysége folytán egyre több futóbolondot látni a köztereken, ez jó, pláne, hogy még engem is elért a dolog, ez volt az, amit eleddig soha életemben nem hittem volna el magamról, hogy bevállalom. No de. Futkosó zenebolondnak jó mp3 lejátszó is kell, ha megfelelő zenei körítéssel akarja bírni az iramot. Van persze olyanom, egy iAudio X5-ös, elégedett is vagyok vele, de viszonylag nagy és nehéz, meg aztán minek a 30 giga tárhely egy kis kiruccanáshoz. Körbenéztem hát a piacon.

Az iPod Shuffle túl egyértelmű választásnak tűnt, meg aztán én bevallottan kerülöm az Apple lejátszóit. Szeretek viszont elmerülni a sok apró konkurens termékei között. Ami szempont volt: a lehető legkisebb méret, inkább 2 GB tárhely, vállalható hangminőség, illetve ne kelljen extra szoftverekkel bajlódnom, ha cuccot akarok felpakolni rá, nem mellesleg ne legyen ocsmány, sőt, legyen szép. A lázas keresgélés közben akadtam a MOMO M-Cube nevű kütyüre. Elég ránézni a képre, és megértheti mindenki, miért csaptam le rá szinte azonnal, persze szigorúan a specifikációk végigolvasása után.

Mert ez az egyszerűségében gyönyörűséges készülék 2GB tárhellyel rendelkezik, háza fémből van, kezelőfelülete érintés érzékeny, roppant kicsike, hiszen a tömege mindössze 19g és a lényeg, hogy ruhára csíptethető (ez az alábbi képen jól látszik). Ezek után a veszteségmentes FLAC formátum támogatása, már csak hab volt a tortán, mivel aki ezt bevállalja, ócska hangminőséggel nem próbálkozhat. A végső döfést az árcédula vitte be, 8100 HUF-ért árulta az mp3center, ráadásul még egy 2GB-os Kingston pendrive-ot is hozzávágtak a cucchoz. A Kingston elég jó, bár itt azért felmerülhet az emberben némi gyanakvás, ez már túl sok a jóból. Egyedüli parám volt, hogy ezt bizony kínában gyártották.

Aztán múlt hétfőn szépen elcaplattam a boltba és megvettem, ennyi bőven belefér, még ha végül csalódnom is kell, gondoltam. A pozitív benyomásokat erősítette bennem az igényes, ízléses, mindenféle sallangtól mentes csomagolás, a jobb cuccokat így tálalják, ugye. A dobozban a kis aranyoson kívül (ami persze nem éppen kocka, az a Mobiblu, úgyhogy betudhatjuk ezt  a marketingnek) egy USB kábel, füles, telepítő mini CD (teljesen felesleges), valamint egy pár oldalas használati útmutató található. A kis kocka (maradjunk ennél) tényleg minőségi darab, masszív szerkezet benyomását kelti , nem mellesleg élőben is van annyira csinos, mint a képeken. Kezelése tök egyértelmű, bár az indítás/megállítás funkciót ellátó 'OK' szerintem elég mókás egy megoldás. Amennyire szép a készülék, olyannyira kiábrándító a hozzá adott, fehér színű gyári füles. A gyári füleseket egyébként én alaphelyzetben gyorsan lecserélem valami Sennheiser, vagy AKG modellre, de félretéve mindenféle szkepticizmust, azzal indítottam el a kis kockát. Meg kell mondjam, meglepődtem a hangzáson. Meglehetősen izmos hangzása van, olyannyira kemény basszussal, amit ebben az (olcsó) kategóriában még nem tapasztaltam. Előkaptam hát az AKG K10P-t, amely alapból a középtartományban erős, de nagyon szépen tud szólni. Basszus tekintetében nyomába sem ért ennek a házi készítéső valaminek (Newsmy, ez most nyúszmáj, vagy nyúzmáj?), ha sok basszus kell a fülbe, érdemes megtartani, bár vaskos dubtémákra már ezt sem ajánlom, mert érzékeny fülűeknek az már fájdalmas is lehet. A középtartományban viszont  előjön a kategóriára jellemző, 'dobozos' hangzás  (mindenféle stílusban kipróbáltam), bár egy idő után már nem annyira zavaró, főleg, ha közben futkos a felhasználó. Tehát ennyi pénzért egészen tisztességes hangzást kapunk cserébe, biztosan jobbat, mint amit a 3mW-os, 5-10k árkategóriás szegmens produkálni szokott. A hangerőt mondjuk nem tolhatjuk dobhártyaszaggató magasságokba, kábé a felsőkategória felére képes csak, de az még éppen jó lesz. A készüléken egyébként holmi kínai popdalok csücsülnek alapból, ezeket biztosan nem fogom soha letörölni.

Eljött az ideje, hogy elkezdjük megtölteni a kicsikét. Itt ért az első csalódás: a 2.0-ás USB porton is csak 1-1,5 MB-ot sikerült átpasszírozi másodpercenként, ami gyalázatosan lassú. Próbálgattam más portokat, más gépeket, de az eredmény minden esetben ez a lesújtó érték volt. El fog tartani egy jó ideig tehát, amíg azt a két gigát megtöltjük. A készülék a feltett fájlokat már jó tempóban olvassa be, a számléptetés is kellően fürgén megy, a dalokon belüli 'tekerés' már kevésbé, ennek sebességén pedig érthető okokból állítani nem lehet. Képes mappákban is olvasni, szóval nyugodtan megtarthatjuk a könyvtárainkat, bár nem célszerű, egyszerűbb egy ütős playlistet összeállítani. A kezelése pofonegyszerű, bár az érintésérzékeny felület egy ilyen apró területen problémás lesz az első pár napban, amíg kézre nem áll a készülék. Elkezdtem a munkahelyen is ezt használni, csak hogy szokjam a hangzást és az érzést, meg hogy megszámoljam, mennyit is bír egyetlen feltöltéssel, amit szigorúan csak USB-n keresztül lehet elvégezni. Hát négy órát  bírt 320kbps-os mp3 fájlok mellett, ez nagyon nem sok, a maratont ezzel lefutni tehát kb az aktív sportolók fogják csak. Igazából ez volt az egyetlen pont, ami a mai napig fáj az M-Cube-bal kapcsolatban, a lassú adatátvitelt még elnézem neki.

Summa summarum: gyönyörű, elegáns, imádják a csajok, egészen jól szól, a csiptető és pehelysúlya miatt könnyen hurcolászható (értsd.: sportoláshoz ideális), ellenben csigalassan tölthetünk fel rá adatokat és nem bírja sokáig, aktív zenebolondnak naponta töltenie kell legalább egyszer. Van hova fejlődnie tehát, cserébe mindössze 8100 HUF az ára, lehet mérlegelni.