Folytatom az elhúzódó net- és géphiány okozta lemaradás lassú bepótlását. Szépen végigmegyek az elmúlt hónapok legfaszább megmozdulásainak kikiáltott alkotásain, aztán vagy megszertem őket, vagy nem. A Subtle új lemezét igazából már a címadó meghallgatása után sem lennék képes az utóbbi kategóriába sorolni és bőven akad még felfedezni való a lemzen. Az Exiting Arm egy album trilógia utolsó, állítólag legkönnyebben befogadható lemeze, muszáj lesz beszereznem valahogyan az előző alkotásokat, hogy összerakhassam ezt a sokszínűnek és elvontnak ígérkező képet. Zeneileg alapvetően az amerikai indie rockból, a hip-hopból, valamint a popzenéből táplálkozik, de népszerű indie kortársainál (Modest Mouse, Death Cab For Cutie) jóval izgalmasabb, hiszen igazi fűszere az avantgárd. A frontember Doseone, absztrakt, elvont metafórákkal teli szövegei és változatos, szinte spontán elemekkel tarkított előadói stílusa (gyakori tempó- és hangszínváltások, több személyiség eljátszása) miatt élvezhető igazán a lemez. Az Exiting Arm igazi trükkje, hogy az egyébként fül- és rádióbarát felszín alatt egy komoly történet és üzenetek sokasága lapul. Erre a legkézenfekvőbb példa maga a címadó, amely egy laza bólogatós slágernótának indul, zenetévé-kompatibilis hangzással, hogy aztán a kibontott refrén értelmét ízlelgetve borulhasson fel bennünk minden, amit eleinte gondoltunk hangulatilag a dalról. Az album feldolgozása jelenleg is folyik, amihez érdemes (=muszáj) használni az albumhoz készített honlapot is a szövegkönyv mellé. Élvezetes darab tehát az Exiting Arm, főleg, ha az ember rászánja a drága idejét, hogy elmerülhessen benne.
Ajánlott számok: Exiting Arm, Day Dangerous, Hollow Hollered, The Crow, Unlikely Rock Shock, Take To Take, Wanted Found
