Régen írtam ide beszámolót, bár alapvetően nem azért, mert semerre se jártam a legutóbbi óta, hanem mert azokról egy fél bekezdésnyi gondolatom se volt azon túl, hogy jó, avagy rossz volt a történet. Na mára megtört a jég, lehet örülni. Az élmény egészen friss, tegnap technokoncerten voltam a Merlinben, Terence Fixmer állt a pult mögött.
Nem siettem el a megérkezést, fél egy körül érkeztem, de máris jött az első intő jel: alig voltak a bárpultnál és a teremben is családias méretű tömeg ropta Kraak muzsikájára. Kb 120 fizető vendégig kúszott fel a létszám egyig, ekkor zendített rá Roger Rotor, akitől, őszintén bevallom, nem számítottam sok jóra, ehhez képest az est stabilan odabaszós szettjét tőle kapta meg arcába a közönség. Alapvetően semmi különös nem volt benne, de roppant jól összerakott ritmikus zúzás volt, tombolt és kiáltozott mindenki, alaposan feladta tehát a leckét a fő műsorszámnak, aki végül kettőkor tűnt fel a színpadon. A váltás igen lehangolóra sikerült, hiszen semmiféle átmenetet nem próbáltak összehozni az urak, Rotor szépen kikapcsolta kötyüit, leállt minden, megköszönte a tapsot, majd lépett, utána pedig percnyi csend ült a termen, ez így nem túl professzionális. Aztán csak beindult a Fixmer, néhány szintihang után az ütemek is, és következett egy bő húsz perc, ami nagyon élvezhetőre sikeredett, erős volt és tessék megkapaszkodni, okos (!), bár már itt feltűnően sok volt a kiállás. Aztán a húsz perces bemelegítés után jött a feketeleves, ugyanis Fixmer barátunk jól kitalálta előre, hogy ugye most itt van neki ez az új lemez, a nem éppen buliba (de tulajonképpen sehova se) való Fiction Fiction, na ő ezt most akkor jól bepromózza. Innentől kezdtek kifelé szállingózni az eleve nem túl nagy számban jelen lévő emberek, a kiállások, vagy ahogy ő mondaná, a "meditatív" elemek hossza és gyakorisága egyre nőtt, basszameg, gondoltam magamban, itt kalapálni-kalimpálni kéne, vagy ha már kiállunk, azt sokkal okosabban kellett volna bepozícionálni, hiszen jó dolog az, de nem így, ömlesztve, szinte cél nélkül, meg-megakasztva az ívet, mert a ráveretéseket sem sikerült már jól feltenni. Lehetséges, hogy később a helyzet feljavult, észrevette magát a tag, de én ezt már nem várhattam meg, háromkor takarodó volt. Egyébként, a szervezőké minden tiszteletem, hogy ilyen rétegzenét, egy ilyen trendi helyre, a hazai színtéren szokatlan méretű promócióval megtámogatva sikerült elhozni, nagy munka lehetett, nem ők tehettek róla, hogy az este nem sikerült olyan jóra, mint amilyen lehetett volna.
P.S.: Az előtérben mindig jó zene volt.
