A sok new yorki new wave és cipőbámuló zene után szinte felfrissülésként hat a 30Hz minimalista, recsegő, sistergő elektronikája. James Ginzburg, vagyis a 30Hz, az általam eddig legjobbnak ítélt kombinációban: breakbeat-electro-tech house, utazik. A Lot49 nevű kiadónál - amely olyan előadók 12"-eseit adja ki, mint Meat Katie, Koma & Bones, vagy Vandal -, jelent meg első albuma, az Electric Sheep. Elég volt csak az első két számát meghallgatni, egyből nagy kedvencem lett, aktuálisan a legfaszább tánclemez. A breakbeat-electro bulik egyik állandó szereplője az első, Daddido című track (legalábbis annak remixe), amit a címadó követ. Az Electric Sheep a fenti stílusok zseniális fúziója, és már első hallásra a zsigerekben érezni a szám lendületét és darabos, zizegő hangzását, annyira hideg és precíz, mint szakavatott kézben az orvosi szike. Az album viszont nem ragad le ennél az egyébként nagyon megtalált hangnál, később még tartogat meglepetéseket. A Subliminal Criminal például igazi grime track a tört ütemekhez fűzött rappel, a Mutate dubos hangzást szállít, a végére (Innocent) pedig visszatér a Daddido vokalistája, Yolanda is. Szép kerek, intelligens, sokoldalú munka, ajánlom figyelmetekbe.
30Hz - Electric Sheep
2008.03.07. 10:22
Címkék: breakbeat 30hz nekem bejött
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://mofokarcsi.blog.hu/api/trackback/id/tr71369562
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.