Öntudatra ébredt kiborg kételyekkel teli eszmélését, rabságban szenvedő elmék ismétlődő gondolatköreit közvetíti szokás szerint a Mind.In.A.Box legújabb lemeze. Finoman megkomponált, összetett szinti-játékot, változatos, nem panelekből összerakott zenei alapot, történetmesélést, egyedülálló, kibertérben vibráló hangulatot képez a hallgató körüli térben. Egy igazán valamirevaló futurepop lemez, az a finomabb, ízesebb fajta.
Az a legnagyobb bajom egyébként a szinti-pop underground vonulatával, hogy furcsa módon pont az ragadt le a '80-as éveknél, de legjobb esetben is mulatós muzsikára futja tőle, ellentétben a fősodorba került, levegőhöz jutott, ezáltal tökre élvezhető zenét író kortársaikkal (lásd. pl. The Presets, Van She). Szégyen és gyalázat, a Different Drum Records repertoár felét helyből betiltanám, ha izmos jogkörrel felruházott ízlésrendőr volnék. A futurepop önmagában nem jelentett megoldást a kvázi unalomba fulladt színtérnek - ebbe a bűzös bilibe csapódott a Mind.In.A.Box még 2004-ben és csendben beállított egy, a többieknek igazán kihívást jelentő mércét. Második lemeze, a 2005-ös Dreamweb nagy kedvenc lett, ezt az újat meg nagyon vártam már.
A futurepop kiadónak elkönyvelt Dependent amúgy utolsó leheletével nyomta piacra az albumot, mivel az illegális letöltésekre hivatkozva a kiadó már csak jól bejáratott neveitől jelentet meg pár dolgot, mielőtt végleg lehúzná a rolót, akárcsak a futurepop maga. A Mind.In.A.Box különc szereplője ennek az alomnak, mivel - hálisten -, viszonylag mérsékelten használ trance-elemeket, viszont a szinti-pop finom dallamvezetését, lágy hangulatait remekül illeszti bele egy rideg, kibernetikus környezetbe, oda, ahol a lemez, sőt, maga a Mind.In.A.Box úgy ánblokk, játszódik.
A banda ugyanis nem dalocskákat ír, hanem egymáshoz fűzhető kis történeteket, amelyeket két személyiség - egy férfiember és egy női kiborg -, egymást váltva mesél el monológ formájában. E történetek igen komoly témákat - létezés, a dolgok értelme, öntudat, ego, érzékelés, rabság-szabadság -, járnak körül, ennélfogva erősen szövegcentrikus a zene, anélkül nem is lehet igazán elmerülni benne, sőt, elsőre még zavaró is lehet a dalok elejétől-végéig tartó, egyébként vastagon vokóderezett (ennyi effektet vokálra kb. csak a Daft Punk húz) monológokat hallgatni. Ami a nehézségeken átsegít, az a fülbarát cyber szinti-pop zenei környezet, amelyet jó arányérzékkel kevert ki a duó (mert ezek ugye ketten vannak), elmélkedő és táncolható dalokat egyaránt leszállítva. Utóbbira remek példa az amnéziát mint az újrakezdés nagy lehetőségét láttató kiborgvokálos Amnesia, vagy a röngvest utána következő Into The Night. Elmélkedéshez pedig a szép csúcspontokkal tarkított Fear a legalkalmasabb, megbékéléshez pedig a Place tisztességes zongorajátéka dukál.
Nem kívánok egyébként ennél hosszabban értekezni a lemezen található számokról, a Crossroads az eddigi teljesítményt figyelembe véve a duó legjobb, leginkább konzisztens lemeze lett. Akit érdekel, nézzen rá nyugodtan a banda myspace oldalára és hallgasson bele a mintákba. A CD mellé mellesleg 24 oldalas booklet jár, novellával és persze a dalszövegekkel, illetve egy online extra tartalomhoz hozzáférést biztosító kód is megbújik a csomagban.
SUMMA: 4 / 5
