Régen írtam ide (eleve) lemezajánlót, úgyhogy gondoltam egyet és megosztom a nagyvilággal, mikre füleltem az elmúlt hetekben, napokban.

BLACK LIGHT BURNS - Cruel Melody

Sötét hangulatú kemény rock, az én fülemnek úgy szól, mintha összeült volna a Perfect Circle és a NIN. Mivel mindkét együttest alapvetően kedvelem, rosszul nem jöhetett ki a BLB sem. Fogós, húzós gitárok, jól hallható elektronikus körítés, fémek és ipar, meg a fekete szemhéjfesték: minden adott egy kicsit megjátszott, de szerethető, apokaliptikus színpadi performanszhoz. A Cruel Melody az együttes első nagylemeze, még tavalyról. Nagyon jól szól, gyakorlatilag nincs rossz track rajta, jól megírt, elsőre hatásos formulával dolgoznak a srácok. Bár amikor a frontember az arcára pingálja vajdás, pöndörített bajuszát, elfog a röhögés, no de nem is myspace fotóalbum alapján választ magának zenét az ember.

EXTRAWELT - Schöne Neue Extrawelt

Az Extrawelt minimálját már epedve várhatták a stílus rajongói, végre megérkezett az első nagylemez, amelyet egy csinos turnéval is megtoltak, múlt szombaton a Merlinben jártak(mondjuk a hajnali 3-as kezdés szerintem erős volt, pláne, mivel nem volt türelmem kivárni, lehet kiröhögni). Nos, az album eléggé jó lett, mondhatni a stílus sava-borsa benne van ebben a tizenkét, külön-külön is tartalmas számban. Jó kis ellentétnek hathat ez a jellemzés, elvégre ez minimál, mégis ez a duó képes volt mélységgel és valódi tartalommal megtölteni minden mozdulatát. Nagyon ajánlom, nem csak a Mono törzsközönségének.

THE CURE - 4:13 Dream

Eltelt négy év megint, megjött az új Cure lemez és ennek én örülök, mivel életem egyik meghatározó hányadát a Cure bűvöletében töltöttem. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de a Cure irnát érzett tiszteletem nem csorbult, sokakkal ellentétben az előző lemezüket még kedveltem is nagyon. A 4:13 pedig az előző korong által megkezdett (újra megtalált) utat követi, a különbség csupán annyi, hogy nem kalandozik sokfelé, inkább a kellemes, nagyon dallamos, ízig-vérig cure-os popdalok sorát bővíti olyan ragyogó szerzeményekkel, mint például a Hungry Ghost, a Switch, a Perfect Boy, vagy a Sleep When I'm Dead. Nem kevésbé zseniális az albumot nyitó Underneath The Stars, amely előhozta az olyannyira kedvelt libabőr-effektust, vagy a This. Here And Now. With You, aminél kedvesebb szerelmes nótát most el nem tudnék képzelni. A koronát pedig a Scream jelenti, Robert itt annyira elemében van, hogy simán kinézek még négy albumot belőle az elkövetkezendő tizenhat évben.

RUSH - Snakes & Arrows

Ez vicces lesz. A Quart egyik kommentelője emlegette ezt a lemezt, mint sallangmentes, igazi, őszinte rockot, no több se kellett nekem, ránéztem. 2007-es az album, az anyagot hallva meg a '70-es években éreztem magam, pont, amikor a (sallangmentes, őszinte) progresszív rock burjánzott, olyan együttesekkel, mint a Yes. Sokkal töbet nem tudnék most példaként felhozni, mivel akkor én még nem éltem, meg ma más idők járnak, de a Yes, főleg édesanyám rajongása miatt, megmaradt nekem, mint egy emlék, egy mérce, a régi szép időkből. Annyira nem is lőttem egyébként mellé, mivel a Rush egy 1968-ban alakult, progresszív rock zenekar. A nagy öreg rockerek biztosan szeretni fogják ezt a legutóbbi munkát is, amely egységes, nosztalgiát ébresztő, régivágású progrock munka, a Yesnél azért könnyebbn befogadható. Élmény volt elindítani a gépnél, én meg elvonultam a lakás másik végébe olvasgatni meg pihenni, a Snakes & Arrows meg tette a dolgát. Minden számnál volt olyan momentum, amire rögtön odafigyeltem. Öröm ilyet hallani manapság, mert bármennyire is régimódi zene ez, egy pillanatra sem ciki, de nagyon kellemes hallgatnivaló.