Hivatalosan május 23-án startol az új Fixmer / Mccarthy album, az Into The Night. Amikor először meghallottam a hírt, nagyon megörültem, hiszen a 2004-es Between The Devil alapjáraton alázott mindenki mást EBM fronton. Pusztán a Miki Egér-koponyás borító miatt szívembe zártam volna, de az a nyers, brutális erő, amit a techno-fronton szép eredményeket elért Terence Fixmer, illetve az EBM egyik alapfigurája, Douglas Mccarthy közösen előállított, egyszerűen kimosta az agyamat és a szívemet, az ember mélyéről krízishelyzetekben előtörő agressziót pedig katartikus magasságokba emelte.
Azon gondolkodtam akkoriban, hogy vajon lehet-e mindezt fokozni, illetve, hogy kell-e második albummal jelentkezni egyátalán, miért ne maradhatna meg a Fixmer / Mccarthy egyszeri, ámde tökéletes megmozdulásnak? Négy év telt el, közben a Nitzer Ebb újjáalakult, Douglas Mccarthy meg egyre többet hallatta karakteres énekhangját, többek között a Clientes hölgyekkel is eldalolgatott. Itt már gyanút fogtam és aggódni kezdtem. Nem szerettem volna ugyanis, ha ez az érzelmekkel telített, túlzott önkifejezési vágy a F/M-ba is átfolyt volna. Aztán jött az új nóta, az And Then Finally, utána már nem vártam annyira az új lemezt.
Most meg itt van. Borzasztó a borítója (korábban is láttam már, de gyorsan töröltem emlékeimből). Készült hozzá promóciós site, bele lehet hallgatni az összes dalba. Nos, mivel a Nitzer Ebb újra működik, már nem volt szükség még egy EBM projektre, gondolhatták a szerzők. Ebből kifolyólag az új lemeznek szinte semmi köze az előzőhöz. EBM alig, szinti-pop nagyon, sok-sok ének, gitár, líra meg vonósok (!). A Between The Devil elkötelezett hívei jobb, ha messze elkerülik. Annyiban tényleg F/M munka, hogy Fixmer és Mccarthy készítette: kíváncsi leszek, hogyan fogadja majd a színtér, aminek szánták.