Adott volt a feladat: két és fél nap alatt megismerkedni egy Budapestnél ugyan kisebb, de annál sokkalta izgalmasabbnak tűnő várossal. Amit a kötelezőkön kívül akartam: klubok, lemezboltok, mámor és véletlenek sorozata.

Fényképes beszámolóm új epizódjában az óvárosi barangolás élményei állnak a középpontban. Kiindulópontnak evidens, hogy a Kolumbusz szobortól kell elindulni befelé a La Ramblán végighaladva, átgázolni tengernyi turistán, egyeurósokért cirkuszoló előadóművészen, bűzös festővásznakon, napsütésen. Rengetegen mászkálnak az utcákon, ellentétben előző kiruccanásom helyszínével, Berlinnel, ahol a hatalmas terek szinte konganak az ürességről még nappal is. Már a La Ramblán is látni Gaudi tervezte lakóházat, az árusok meg Gaudi albumok arzenálját kínálják - én csak végiglapozgattam őket szépen nyugodtan, nem szóltak érte. A sétálóutca elejénél breaktáncosok produkálták magukat némi extra euró reményében, amire nyomták az pedig nem volt más, mint a Walking Away című nóta Tocadisco remixe (előadó: The Egg): itt már elfogott a bulihangulat. Meglehetősen felemelő érzés megtapasztalni, hogy a helyi rádiók képben vannak az electro és a house területén, bármikor bekapcsoltam, friss és jó zene ment. Egyébként az egész város electro-ra pörög, a tört ütemű tánczenék legvállalhatóbb, legszínesebb ágára. Több tucatnyi klub lemezlovasa pörgeti mindennap a stílust, lelkes és nagy számú közönség előtt. És itt most elkentem egy meghatódott könnycseppet, ilyen soha nem lesz nálunk.

Az óváros egyébként igaz mediterrán városrész, a maga kicsi, szűkös utcácskáival (lásd az első képet balra), amelyek szinte labirintust alkotó hálózatba rendeződnek. Éjszakai kergetőzéshez, eltévedéshez ideális helyszínt képeznek, egyébként meg baromira beköltöznék valamelyik házikóba (csak internet legyen). A gótikus negyed házai, templomai, emberei kötelező érvényű látnivalók. Már csak azért is érdemes nyitott szemmel járni, mert könnyen fullextrás italboltra lelhet a látogató egy mellékutcában (lásd a második képet, az a kirakat). Apropó szesz. A városban zavarba ejtően olcsó a minőségi pia (italboltokban a legkedvezőbb árfekvésű). Összehasonlításképp magamhoz ragadtam egy üveg Jose Cuervo Silver tequilát (750ml) és elkezdtem fejben váltani. A cucc idehaza 4500 HUF alsó hangon. Nos, itt a fullextrás italboltban ugyanez 3000 HUF átszámolva! Ez maga a kánaán, vettem is két üveg piát magamnak (egy literes Bacardi és  egy 750ml-es csokismentás Baileys, nálunk nem kapható), kelleni fog majd az éjszakához - gondoltam nagyon helyesen.

Ami még feltűnő volt, hogy nincsenek graffitik a falakon. Úgy látszik Barcelonában nem a falra, hanem a boltok rolójára fújás dívik, ezt bizonyítandó becsatoltam a harmadik képet. Az éjszakai városképhez nagyban hozzájárulnak ezek a rolók, egészen pszichedelikus élményt nyújtanak!

Egyébként elégedett lehetek magammal, a rövidre szabott idő ellenére megtekinthettem a Sagrada Famíliát, a Güell Parkot, az Arénát (igaz csak kívülről), a Miró parkot, a gótikus negyed katedrálisát, megannyi Gaudi-féle házat, végigjártam a Catalunya üzletsorát, voltam a Várban, lemerültem az Akváriumban, elhaladtam a Diadalívnél, és így tovább. De legvonzóbbnak továbbra is az óvárost tartom, ahol rengeteg apró meglepetés és élmény lapul.

 Ott van például a Discos Revolver nevű lemezbolt (negyedik fotó, balra), amely belül sokkal kiterjedtebb, mint azt kívülről szemlélve hinnénk és választéka olyan széles, hogy a pop, a metal, a darkelectro, de még a breakbeat-electro vonal is nagy erőkkel van jelen, jobbat keresve se találhattam volna! A városnak ezen a részen egyébként már erőteljesen jelen van az alternatív, azon belül is a feketeruhás fiatalság, szolíd blekkerek, ipari gótok, na és persze punkok haladtak el mellettem szép nyugodtan.

Ám az egyik legnagyobb dobás még hátravan! Egy számomra nagyon kedves ismerősöm blogján (EliteAlice a linkek közt) volt egy bejegyzés, ami egy különleges édességboltot emlegetett. Örömmel jelenthetem be, a Boldogságpirulák léteznek!

Maga a bolt roppant kicsiny, keresztben csupán egy ember fér el kényelmesen a hosszan belefé nyújtózkodó üzlethelyiségben. A feladat: magunkhoz venni egy üvegcsét háromféle kiszerelés közül és jól megtömni édességgel, majd tetszés szerint választani hozzá egy jópofa címkét a választékból. Ilyenek vannak, mint: "against rainy days", "against the pineapple diet", vagy lazán csak "against the unbearable lightness of being" (v.ö. Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége). Zseniális, imádnivaló, ajándékoznivaló! A tetthely: Carrer del Arcs, legkönnyebben a gótikus negyed katedrálisa felől közelíthető meg.

Sokminden kimaradt most is, de miközben e sorokat írtam, megjött a kedvem egy frappáns visszatéréshez. Folytatás még lesz azért!