Öt napig jártam-keltem benne, öt napig birkóztam vele, bejártam utcáit, megettem a kajáit, beszélgettem lakóival, buliztam benne, mégsem tudom hova tenni Londont. Kedvelem, de nem rajongok érte. Voltak városok, amik pár nap alatt teljesen elvarázsoltak (Barcelona, New York), de London valahogyan nem ezt a - bevallottam elvárt -, hatást váltotta ki belőlem. Ebben a Temze és partvidéke kitüntett szerepet kapott. (fotók odabenn)

Ócska, koncepciótlan, randa összevisszaság - ezek a gondolatok keringtek bennem az első két napon. Ha ezt a többnyire borzasztó időjárással is megfejelem, botrány. Szerencsés voltam, mivel az öt nap alatt szinte végig sütött a nap. A gyaloghidak mentik meg a látványt. Mutatom a képeket.

Ez aztán kontraszt. Millennium Bridge és a partvidék.

A Millennium egy másik szemszögből. A Temze legfrankóbb jelensége.

A St. Paul a Millenniumról.

Ilyen is van a belvárosban.

Hídtól-hídig.

Modernitás meg a por.

 Az emlegetett katyvasz. És Londonban is van gigantikus végbélkúp (lásd. Barcelona)!

Legyen Tower Bridge is, mert az kötelező.

Egy szebbik pillanat az éjszakából.

A másik fasza gyaloghíd.