A címben a végre nem véletlenül szerepel: évek óta vártam arra, hogy megkaparintsam a Contagion második lemezének egy példányát, pedig alig hallottam valamit belőle. Lelkesedésem oka maga az első album, a Contaminant PCP volt: ez volt az a lemez, amely egy életre megszerettette velem a cyberpunk-industrial zenei vonalat, ráadásul úgy volt egyedi, hogy tulajdonképpen erősen hasonlított olyan együttesekre, mint a Front Line Assembly, vagy a Nitzer Ebb. Még érdekesebb, hogy idehaza nagyon kevesen ismerik, az említett bandák rajongónak kevesebb, mint 1%-a. Amerikában már inkább, de mivel régi gyerek - az első album 1992-es évjáratú -, arrafelé is csak a veteránoknak mond valamit. Albumait még a netről sem lehet csak úgy levadászni, a Soulseek is vállat von, ha rákeresünk (egy myspace címet azért találni). Egyébként érdemes a színfalak mögé nézni, mivel a Contagiont jegyző Keith Arem nem akárki: igazgató volt a Virginnél, most pedig leginkább a PCP Productionst vezeti, amely többek között filmekhez és videójátékokhoz asszisztál, mint audio stúdió. Ha meg éppen nem hangokat manipulál, Keith előszeretettel ápolgatja túlvilági ihletettségű képregényeit (Ascend, Dead Speed, INFEX).
Ilyen lelkes felvezetés után nem is mondhatom azt, hogy a minap beszerzett második lemez rossz, mert egyátalán nem az. Kétségtelen, hogy az előd zsenialitását megismételni szinte lehetetlen feladat, de Keith nem is az ismétlésre gyúrt, máshogyan működik ez a lemez. A Contaminant PCP arculcsapott, ez annál lassabban hat, a hangvétel nem olyan agresszív, de a cyberpunk gyökerek még bőven jelen vannak. Gyanítom, hogy pár nap múlva, amikor már eléggé kiismertem, lelkesebb leszek. Amitől viszont még jobban beindult a fantáziám, az a honlapon lévő bejelentés volt, miszerint hamarosan itt az új album!
