Amikor hónapokkal ezelőtt, először meghallottam, hogy DJ Krush következő hazai fellépése a ZP-ben lesz, nem tagadom le, hangosan felröhögtem. Ugyanígy tett kb mindenki, aki csak hallott róla a környezetemben, végül aztán mindegyikük elment a buliba és igazából ez a lényeg. A ZP tehát biztosan nyert az ügyön, fejenként kemény kétszáz forintot plusz mérsékelt szerdai alkoholfogyasztást, de vajon a közönség is nyert a bolton? Hát persze. Az előző posztban nem titkolt iróniával felsorolt pontok mindegyikét túlteljesítette az este, bár a hangzás sosem lesz jó a ZP-ben, az a majdnem másfél óra, amit DJ Krush produkált, tökéletes ízelítőnek bizonyult mindabból, amire a mester képes. Ízelítő, mivel én balszerencsémre még egyik budapesti fellépését sem láttam, ez pedig ha jól tudom, a negyedik volt. Most már kicsit bánom, hogy nem voltam ott a Planetáriumban vagy öt évvel ezelőtt, de hát én akkor egészen más világban éltem és mozogtam, a múlton meg nem érdemes túl sokat kereseregni.

Igazából én tényleg nem értem, miért akar a nagy többség még mindig elöl, hídig érő sorban, bevánszorogni a ZP-be, mert a hátsó bejárat mindig gyorsabb. Pár perccel nyolc előtt érkeztem és másodpercek alatt bejutottam. Odabent éppen nem voltak túl sokan, a látogatók még a pultoknál iszogattak és várakoztak, leszámítva két sornyi keménymagot és azt a négy japán kislányt, akik már izgatottan befoglalták maguknak a színpad előtti teret. De nem csak ez a négy leányzó volt feltűnő jelenség, az egész közeg tele volt furcsa emberekkel: látomásból ismerős partiarcok tömege, LD50-es különítmények, egyéb feketeruhások, hiphopperek, alteresek, munkából éppen beesők, mindenféle színben és méretben. A fél kilences kezdésig is volt látnivaló tehát, illetve feltűnt, hogy a jobb oldali projektort nem rakták teljesen vízszintesbe, meg a kép is életlen volt. Aztán megjelent a Krush, borral és vízzel, és belekezdett.

Innentől fogva egy emberként bólogatott és ugrált mindenki. Krush meghajlását üdvrivalgás kísérte. A zenére meg egy rossz szava nem lehetett az embernek, már ami az első negyvenöt percet illeti. Arra csak a zseniális szót lehet ráragasztani. Hip-hop ütemek adták ugyan az alapot, de azon kívül a zene bőven túlmutatott a stílus keretein. Nem egy beszámoló részletezte ezt, úgyhogy nem kezdek bele én már, de az orgonáról és a vonósokról meg kell, hogy emlékezzek itt. A villámgyors váltások, potméter-bűvészmutatványok ellenére is teljesen egybefüggő volt a muzsika végig, látszott Krushon, hogy élvezettel játszott és amit csak tudott, megpróbált megmutatni repertoárjából abban a szűk másfél órában. Észrevehető belassulást, energiaszint apadást egy óra elteltével éreztem, innentől kezdve már a tömeg apránként történő lenyugtatása zajlott, Krush ezt is mesterien végezte. A gond csupán annyi volt, hogy mindenki többet akart és eltáncolt volna még órákig. Így viszont tíz óra előtt tíz perccel véget ért a móka, a tömegoszlatást pedig pillanatokon belül elkezdték ócska hip-hop zenék bejátszásával. A végső benyomás mindenképpen pozitív, amint mondtam volt, ízelítőnek tökéletes volt. De könyörgöm, valaki szervezzen már le egy jó bulit a Planetáriumba!