Alapvető tapasztalat, hogy a spontán, de legalábbis megbízható cimborák sugallta bulik és koncertek igen jók szoktak lenni. Nos, a múlt szombati Kraak end Smaak ebbe a kategóriába csúszott bele szépen, azóta se tudom letörölni arcomról a vigyort.
Pedig alapjában véve a dobos/frontember + billentyűs + basszeros/bőgős + énekesnő + 2 DJ felállású brigád nem bűvészkedett sokat, mondhatni teljesen normális, letisztult játékkal álltak színpadra, a Merlinben, európai turnéjuk első állomásán. Amiben viszont verhetetlennek bizonyultak azon az estén, az a hangulatcsinálás volt. A jazz (főleg), az electro (és minimál), a funky, a reggae, meg talán a hip-hop elemeit ötvöző előadásukból sugárzott az életöröm és az energia. Az első sorokban, középen tombolni nem volt kérdés számomra (sem), bár mostanában eléggé élenjárok e tevékenységben. Ami viszont már az első pillanattól fogva feltűnt, az a tagok öröme és nagyon szimpatikus hozzáállása mind a közönséghez, mind pedig a zenéhez. Ahogy mondtam volt, nem voltak óriási, magamutogató (egyben felesleges) szólók, nem voltak allűrök sem. Az énekesnő, Rose, mezítláb, egyre rövidülő szoknyában, igéző tekintettel, nem különösebben hajlítgatott, de mindvégig búgó hangjával hergelte a férfiakat, ahogy kell, még néhány pacsit is kiosztott. De nem csak őt volt érdemes figyelni, hanem az egész bandát, ahogyan egyenként és együttesen is mindenüket beleadták a produkcióba. Fotót, pláne videót nem készítettem, erre esélyem se volt. Az igazat megvallva egy ideje lejöttem erről a hóbortomról: inkább török előre a tömegben és élvezem a műsort. Aki nem látta volna őket, nézzen utána ennek a holland együttesnek, mindenképp!
