Első nap tapasztalatai pontokba szedve, gyorsan (csak hogy lássátok, élek):

- Minden taxis és buszsofőr színesbőrű, az összes, de a személyzetisek úgy 80%-a is. Stamfordban a nagydarab feka taxisok aránya erősen konvergál a 100%-hoz. De bármi legyen is, amint felveszik az embert, érthetetlen anyanyelvükön faggatni kezdenek egy kellemes női hangot bluetooth-on keresztül. Valószínűsítem, hogy a helyes irányt kérdezik le gyorsan, mert GPS, mint olyan, nem létezik. Volt olyan, aki a szomszéd városról sem hallott még soha.

- A vonatok egészen pontosak. Ez azt jelenti, hogy ha az ember úgy gondolja, hogy az utolsó előtti pillanatban még elugorhat wc-re, nagyot téved.

- New Yorkban szinte minden csatornafedő sűrű gőzt ereget.

- Minden, minden óriási. Kezdve az utak szélességétől az emberek kb harmadának köbméretén, a házakon át, az éttermekben eléd rakott adagokig. A meki is kb 2x akkora szendvicsekkel nyomul, mint nálunk, cserébe nem is leszel jól tőle, ha megeszed. Viszont láttam Wendys'-t és ez bolgodsággal tölt el, mivel legközelebb ott eszem gyorsat ki tudja hány év után.

- New York a taxik városa, több van belőlük lassan, mint polgári járműből. A kukásautók viszont veszettül jól néznek ki, remélem sikerül lefotóznom egyet legközelebb.

- Tényleg kibaszott sok amerikai lobogót látni az utcákon.

- NY-ban, forgalmas hatsávos úton átszaladni megfizethetetlen élmény.

- Damage kedvéért megjegyzem, hogy először fullextrás japán étteremben ebédeltem, sokat, jót, nem is én fizettem.

Hamarosan újra jelentkezem, fotókkal együtt remélhetőleg. Legyetek jók, én az leszek.