A Motor jellegzetes, zakatoló hangjával valahol az első és a második album kiadása között ismerkedtem meg és gyakorlatilag azóta nem tudom kiverni a fejemből, még ha időnként háttérbe is húzódik. A 2007-es szigetes koncert volt a méltó csúcspont a viszonyunkban, azóta én kiváró állásba helyezkedtem, illetve másfelé kalandoztam ezerrel. A minap aztán egy egészen váratlan irányból befutott az új nagylemez és a régi jó zúzások emléke mondhatni betolult az agyamba, vagyis izgalomtól remegő kézzel lőttem be a hangszórókat. Elsőre nem fogott meg, aztán kellett egy szivatós munkanap, hogy igazán értékelni kezdjem az anyagot, amely lazán hozza az első lemez durvább számainak szigorát, hangzása pedig úgy lett parasztabb, hogy már simán beküldhető bármilyen nagysátras menetelős buliba. Odafigyelve persze aztán előjönnek azok a jópofa apróságok és poénok is, amelyek olyannyira jellemzőek a Motor-soundra. A Boomkaten a grindcore-hoz is kötik ezt a savazós-chipes brutáltechnót, de valójában a hallgatható minták miatt linkeltem be ide az oldalt. Szóval az elején még furákat néztem, de a harmadik túra után már azt mondtam magamban: ez a lemez maga a megtestesült gonosz. Nagyon odabasz!