Régen jártam itt, úgyhogy kaptok mindjárt egy bejegyzést, de négy lemezről.
MODERAT - Moderat
Modeselektor + Apparat = Moderat. Aki tudja, hogy ez mit jelent, annak azt hiszem, felesleges tovább részleteznem a dolgot. Számomra két külön világ, mégis, nem ez az első közös munkájuk, hiszen már 2002-ben is összedolgoztak. A Moderat viszont az első teljes album, ami, persze, már jóval a megjelenés előtt kiszivárgott a netre. Nem baj, erősen megvételes a dolog, a breakbeat és a melodikus idm összedolgozásából (leegyszerűsítettem erősen) egy nagyon izgalmas lemez született. Engem a kislemezes nóta, a Rusty Nails fogott meg először, de talán a Slow Match példázza legjobban, mire képesek ezek így együtt: masszív, dubstepes ütemek, rasztaszöveg, a háttérben pedig Sascha Ring elbűvölő szintije, ezt hallanotok kell. Kár, hogy ebből nem derül ki sok a myspace oldalon, de ti majd úgyis ügyesek leszetek és meghallgatjátok másképp.
BRISKER & MAGITMAN - Just Another Day
Igazából erről a lemezről csak annyit érdemes elöljáróban elmondanom, hogy mininal-proghouse alkotás, izraeli szerzőpárossal. Ennek megfelelően bizony kihallani a psytrance effekteket a muszikából, szerencsére megfelelő az arányérzék, proghouse rajongók már biztosan ismerik, mivel ez még tavaly áprilisból való, én csak az elmúlt napokban találkoztam vele. Ez olyan jól sikerült, hogy az első szám, a Braniac három napon át lüktetett a fülesemben. Pont olyan hangulata van, mint amikor a buli végére szétküldött, elfáradt haveri társaságot vissza kívánjuk rántani az életbe egy fasza trackkel, úgy dél körül, garantált az ébresztő.
U2 - No Line On The Horizon
Komolyan mondom, én már nem is tudom, miért hallgatom meg a U2 új lemezeit, hiszen 1997 óta nem alkottak érdekeset, nagyon szigorúan véve pedig 1991-óta, ez volt az Achtung Baby megjelenésének éve, amely a kilencvenes évek fontos lemezei közé tartozik, bárki bármit gondoljon Bono világmegváltó terveiről. Nem véletlenül került elő az AB, mivel az új munkát ahhoz hasonlítja a marketing. Ismétlem, a marketing, mert bár valóban, vannak olyan pillanatok, amik képesek, talán, feleleveníteni azt a szellemet és zeneiséget (első három szám), de utána sajnos az album szerintem elfárad, érdektelenné válik, a hallgató figyelme lankad és hopp, máris itt van a Cedars Of Lebanon, ami a lemez másik csúcspontja, gyönyörű darab, de sajnos ez már a vége. A Get On Your Boots inkább a klipje miatt fogós, a Stand Up Comedyt szokták még az emberek kedvelni, illetve meglehet, hogy az Unknown Caller szerez további rajongókat. Nagyon csalódott mégse vagyok, az előző lemeznél jobbnak tartom, de ha valamikor eljutok majd U2 koncertre, mert azt muszáj, akkor fogok legjobban izgulni, amikor a régebbi dolgaik csendülnek fel a jellemzően pazar vizuális körítés közepette.
BOGO - Nuovo Corpo
Egy kis érdekesség, nem várt fordulat, ahogy tetszik. A Bogo több kedvenc zenei blogomon is feltűnt és nagyon úgy tűnik, ráharaptak az arcok. Erről bizonyosan a 'satanic salsa' tag tehet, és hát valljuk be szépen, a muszikát, amit ilyen jelzővel illetnek, be kell próbálni. Salsa terén nem vagyok képben, meg a mediterrán népi könnyűzenében sem, de gyanítom, ezzel sokan vannak így, talán emiatt is van olyan sikere. Ami biztos, egészen szórakoztató lemez, tényleg sötét árnyék vetül rá, erőteljes, a gitárok zúznak, a basszusgitár könyörtelen, az énekes kraizmatikus, hangja helyenként Arnaud Rebotinire (Black Strobe) emlékeztetett. Azért azt be kellett lássam, hogy e szépen hangzó lista ellenére a lemez végső soron nem több ügyes, egzotikus, kicsit elborult, kocsmarocknál, igaz, a jobbik fajtából.
