Csakúgy, mint minden magamfajta, írok ide egy amolyan évvégi összesítőt azokról a lemezekről, amelyeket a legnagyobb kedvvel hallgattam. Ez a lista nem feltétlenül fog megegyezni a zenei portálok listáival, viszont ezek a nevek ugrottak be fél perc alatt, ezen ennél többet gondolkodni szerintem nem szabad.
ATLAS SOUND - Let The Blind Lead Those Who Can See But Cannot Feel
Bradford Cox minden bizonnyal napjaink könnyűzenei géniuszai közé tartozik. Ennek több oka is van, de szerintem a szólóprojektje, az Atlas Sound e lemeze pont alátámasztja ezt a vélekedést. Popzenébe oltott beteg ambient, vagy beteg popzenébe oltott ambient? Attól függ, honnan közelítünk. Mindenesetre az album hangulatteremtő ereje az izmosabb darkambient projektekével vetekszik, mély, rétegekben gazdag zenéjének igazi szépsége, hogy azon vesszük észre magunkat, hogy dúdolni kezdjük a legfucsább dallamokat is. Ettől pop, na.
BLACKFILM - Blackfilm
Az előbb darkambientet említettem, hát itt volna egy példány. Ugyan idén nem sok ilyet hallgattam, talán csak ezt az egyet, de a Blackfilm első lemeze gyorsan magával ragadott. Képzeljünk el egy urbánus, posztapokaliptikus, indusztriális horrorfilmet film noir közegben, így kezdünk megérkezi a Blackfilm alaphangulatához. A soundtrack jelleget jazz és trip-hop hatások erősítik és bár messze nem hibátlan munka, első dobásnak több, mint megteszi. Aki szeret sötét szobában, gyertyafénynél zenét hallgatni, annak ez kelleni fog.
CLARK - Turning Dragon
Ugyan én csalódtam Clark Merlines mutatványában, ez semmit nem von le legutóbbi munkájából, amivel szépen átnyergelt a kísérleti techno zajos világába. Elképesztő, villámgyors váltások, hallgatáskor egész komoly agymunkát igényel, mindeközben borzasztóan jól lehet rá tombolni. Ráadásul mint album is megállja a helyét, ami ebben a műfajban nem annyira jellemző.
CUT COPY - In Ghost Colours
Lehet, hogy unalmas már minden efféle válogatásban viszontlátni a Cut Copy lemezét, de mese nincs, vitathatatlanul az év egyik lemeze és ezt már sokan a megjelenése pillanatában megmondták. Ennyire kellemes, dallamos, elragadó, ízes (szinti)popzenét régen hallottam. Az együttes arányérzékét dícséri, hogy alternatív és mainstream közegből érkező ismerőseim is egyöntetűen kedvelik, eddig még nem volt, akinek ne tetszett volna. Ha még nem próbáltad ki, muszáj lesz.
MEAT BEAT MANIFESTO - Autoimmune
Az elektronikus zene sokat köszönhet MBM munkásságának, bár Jack Dangers az utóbbi időben már inkább csak lépést tart a színtér felgyorsult tempójával. Azt viszont mesterien teszi. Az Autoimmune ugyanis kőkemény kísérleti-ipari-dub(step) alkotás, alapokat rengető basszusokkal, egy veterán katona szigorával, már ami a milliméterre kiszámított hangminta-montázst illeti, amelyről a MBM mindig is híres volt (de legalábbis lehetett volna, mivel méltatlanul alulértékelt produkcióról van itt szó). Ajánlott beszerezni a művész turnélemezeit (már van új), azokon teljesedik ki teljes valójában, mi mindenre képes a tag.
MGMT - Oracular Spectacular
Őket sem lehetett kihagyni, ezt a fiatal suhancokból álló brooklyni párost, akik 2008-ban képesek voltak visszatérni a hippikultúrához és a pszichedelikus életérzést színes-szagos, abszolút aktuális popzenébe csomagolni, mindezt jobbfajta indie rockos hangzással, na meg egy kis űrrockkal tovább finomítani. Az eredmény magáért beszél: sztárság, befutás, meg egy koncert a Szigeten, ami nem volt ugyan kiemelkedő, egy még kevésbé összeszokott gárdát láthatott a nagyérdemű, de jópofa volt, a MGMT pedig megmarad egy aranyos, sokszor elővehető zenének. Kíváncsi leszek, kitart-e még egy albumnyit a hype.
SLYDE - Everyone's Entitled To Our Opinion
A 2008-as év breakbeat bulislágerek közül többet is a Slyde szállított, mindegyik rajta van ezen az albumon. Azt hiszen, ennyit elég is mondani, a többi baromira nem érdekes, még akkor sem, ha az album formátum szerintem itt már nem annyira működik. Ami viszont de: Vibrate To This, Sex 'n' Drugs, You're My Fix, Looks Better, Kiss Kiss Bang Bang, Get This Good, vagyis az első hat szám.
SNOWMAN - The Horse, The Rat And The Swan
Itt egy másik, itthon alulértékelt produkció. Hangos, dühös, majdnem elmebeteg rock, amely annyira jól passzol a jelenlegi trendekbe, hogy simán elkönyvelik screamo bandának. Ebben mondjuk van valami, mégis, a Snowman semmiképpen nem az a kategória, amit 16-on túl már le kéne tagadni. Súlyos, agybizsergető gitárok, hangsúlyos, kemény zongora, kitörő ének jellemzik. Eléggé összetett muzsika ahhoz, hogy egy tábor alá terelje a punk, a post-rock, a cipőbámulók, a drone, valamint az emós zenék kedvelőit.
SUBTLE - Exiting Arm
Szintén alulértékelt, ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy ennél furcsább és nehezebben befogadható, de még így is az alternatív és a pop által határolt területen mozgó együttest, még nem hallottam. Az egész album a frontember fejéből kipattant koncepció, egy fantáziavilág eseményei körül forog, a tanulságokat már a való életben kell(ene) levonni, már aki rászánja magát az avantgárd szövegvilág és az albumot kísérő, szintén jó elvont képi világ értelmezésére. Aki erre lusta, annak marad a zene, amely szintén nem hétköznapi (amolyan rap-indie-alter-pop), de én mondom, működik. Tessék a címadóval kezdeni, aztán a Hollow Hollereddel, vagy a Crow-val folytatni, utána jöhet a többi track is.
TORCHE - MeanderthalNa ez is elért. A Torche egy stoner/sludge zenekar, amely ha jól hallom ki, egészen ügyesen képes a pophoz is közelíteni helyenként. Ami miatt ezt eredetiben megvettem, az a londoni Rough Trade lemezbolt hangos ajánlása volt, illetve az ismeretlen iránt érzett kíváncsiság. Nem bántam meg, a mai napig huzatom a lemezt elejétől a végéig, ugyanis annyira egységesen jó, hogy nem tudok kiemelni konkrét darabokat. Talán a Healer az, ami a legkönnyebben eljut a szívekhez, de belevaló stoner arc biztos nem arra ugrik elsőre. Többet erről nem pofázom, a link mögött honlap, a honlap mögött a teljes lemez meghallgatható.
Amúgy BUÉK, meg minden, ami kell.
