MOFOKARCSI

Június 13-a nem volt egyszerű nap, például 4-1 arányban alázták rommá a franciákat a hollandok, elmaradt a Hármashatárhegy, de közben olyan zenei kuriózumra lehetett elnézni, mint Mike Patton fellépése az A38 hajón. Minden, magára valamit is adó (és/vagy jó sznob) zenerajongónak ott volt a helye, de végülis én inkább egy győri kisfesztet választottam aznapra, a Naphold nevűt, ez volt a második nekifutás, többségében külföldi fellépőkkel, jó zenék ígéretével, ráadásul ingyen: ideális terepnek tűnt egy háromhetes munkahelyi agónia levezetéséhez.

Két autóval, izgatottan vágtunk neki a Budapest-Győr távnak, a Széchenyi István Egyetemet könnyű volt megtalálni, a benzinkutas nő simán útbaigazított minket, Napholdra ment a fia is bulizni. Az egyetem parkolójától laza tízperces séta vezetett a tetthelyre, odafelé menet egyébként elég sokan jöttek szembe csalódott arckifejezéssel, de valószínűleg csupán azért, mert a bejáratnál nem tudták igazolni, hogy elmúltak már tizennyolc évesek, jár a piros pont a szervezőknek ezért. Azért viszont már nem jár, hogy nem volt semmiféle fényforrás elhelyezve az erdőbe kalandozó ösvény mentén (pl. a hármashatárhegyi bulikban ez megoldott), így kénytelenek voltunk mobiltelefonnal megvilágítani az utat. Megérkezéskor annyit azonnal konstatálhattunk, hogy az országos és alapos esőzéseknek meglett a következménye a helyszínül szolgáló tisztást övező sárdagonyák, illetve a táncolást némileg zavaró erős, frissen kinőtt fűcsomók miatt. Mivel éjszaka jöttünk, nem próbálhattuk ki az alternatív kikapcsolódást garantáló mászófalat vagy a paintballt, azt viszont azonnal láttuk, hogy a nagyobb fesztekhez képest eltörpülő méretű tisztás kb negyedét töltötték meg a látogatók. Ezt alapvetően két dolognak tudtuk be: a kiterjedt promóció hiányának (a tavalyi alkalomról még csak nem is hallottunk, de az ideit sem igazán láttuk hirdetni), illetve a győri fiatalság breakbeat iránti érdektelenségének. E véleményünk aztán némileg módosult, amint jobban szemügyre vettük az ingyenes bulira összesereglett, elég rosszarcú alakokat. Helyi vagány csávók, bizonytalan szexualitású kissrácok, díler cigányok kerültek ki szép számmal a közönség soraiból. Egyetlen, kb a 'nagyszínpad' előtti, arcrugdosós verekedést leszámítva (amit nem a biztonsági őr, mivel olyan ott nem volt, hanem egyikünk rendezett le gyorsan és okosan) mondjuk nem voltak különösebb parák, egészen normálisan elvolt mindenki. Tekintetünket azért igyekeztük leginkább a színpad irányába terelni, ahol éppen Ludmilla játszott, nekem tetszett amit művelt, szakmai vonalon inkább mozgó cimboráknak már annyira nem. A külföldi fellépőkbe viszont már ők sem tudtak belekötni, mivel Plastic Shell, Elite Force, Alex Metric, Breakfastaz és Madox így, egymás után, igencsak kiadós mulatságot szerzett mindannyiunknak. A csúcs Elite Force szettje volt, ebben mindenki egyetértett. Kicsit szánakoznom kell, amiért nem tudok részleteiben is belemenni az egyes szettek jellemzésébe most, mivel semmi mással nem foglalkoztam, csak az önfeledt szórakozással és ez olyannyira jól sikerült, hogy nem is emlékszem pontosan minden mozzanatra. Reggel hatig maradni, a felkelő nap sugarait megvárni nem mindig jó dolog viszont, mert ilyen közegben elég lehangoló látványt nyújt egy teleszemetelt tisztás meg közönség randa maradéka, Madox kvázi-dubstepes szettjével keverve.