Ez is megvolt - sóhajtottam fel elégedetten a buli utáni napon. A tavaszi levegő és a nap jótékony melege tökéletesen visszaadta azt a frissítő élményt, amit Lee Rous hozott magával Londonból. Pedig, ha tárgyilagosan megvizsgáljuk az estét, nem történt semmi meglepő és különös, de legalább azt kapta az ember a pénzéért, amit elvárt. Lelkes tömeget, odatevős DJ-t, jó zenéket, vidámságot és erőt.
23:45 körül érkeztem meg a hajóra, a nagyteremben ekkor még csak lézengtek az emberek. A látvány annyira rémisztőnak hatott, hogy az utánam érkezők szinte pánikba estek tőle. Mi lesz itt? - kérdezték egymástól riadtan, én meg kitartóan reménykedtem a buli sikerében, tudva, hogy kb. 200 jegy elővételben elfogyott már és a többség úgyis egy körül érkezik majd, Lee Rous vélt kezdési idejére.
Mert bizony a Plump DJs fele nem várta meg a hajnali egyet, hanem már félkor belekezdett. Ekkorra viszont már bőven túl volt a hajó a félházon, mindenki felsikoltott és beindult a buli. Egyébként már előtte sem volt rossz, a felvezetést vállaló Analogue DJ, crez rakott be sok-sok breakbeatet, bár kissé lapos volt a válogatása és technikailag is sokat kell csiszolódnia - szerencsére annál szebb volt a vizuál. A jó alaphagulathoz az is hozzájárult, hogy a jelen lévő ismerősök számolgatását húsznál inkább abbahagytam, annyian jöttek.
Tehát fél egykor indult be a várva-várt történet, Lee pedig egyből a tömeg hergelésével kezdte szettjét, nagyon helyesen. Szépen követték egymást a jobbnál-jobb nu-skul slágerek, természetesen a közkedvelt Plump DJs nótákkal együtt. Egyszerre volt kitűnő és kiszámítható a szett (példának okáért a pénteken ide belinkelt szett nagy része lement), de az igazat megvallva pont erre számítottam. Ami pedig a júniusban várható új nagylemezről megszólalt, nagyon jól működött és azonnal meghódította a népet. A hangulat nem is mozdult a tetőpontról, valami egészen felemelő látvány volt az egész közeg: kedvenc jelenetem a vizuál csapat egymast átkaroló, önfeledt ugrálása, amelyet sem a pult, sem pedig a laptopok nem tudtak elrejteni. A tömeg, amely végül kényelmesen betöltötte a hajó kb. 3/4-ét, masszívan végigtombolta az egészet, azt a két órát, amíg a szett eltartott. Pontban fél háromkor ugyanis Lee kimászott a pult mögül és itt döbbentem rá, hogy mennyire gyorsan elrepült ez a két óra, nagyon bírtam volna még egy duplázást. Azért nem tűntem el a helyről, hanem táncoltam tovább lelkesen. A kitartás aztán meghálálta magát, mivel fél ötkor Lee feltűnt újra és pár track erejéig méltó befejezést szolgáltatott a bulihoz, maga is táncolt, kiabált, gesztikulált, együtt bulizott a maradék 100-150 emberrel. Ötkor aztán véget ért a nagy mulatság, mehettünk haza.
Ahhoz képest, hogy a Plump DJs duóként tud igazán remekelni, nagyon jól sikerült az este, az Analogue szervezőgárda megmaradni látszik a piacon, Lee meg remélhetőleg hasonlóképp élvezte a bulit, mint a tömegből nagyon sokan.
