Újfent kettő lemezt kell, hogy ajánljak, a színtér még mindig az indie-post punk-new wave tengely. Erről nagyban EZ Basic Árpi tehet, akivel zenéket cserélgettünk mutogattunk egymásnak a múlt héten. A többit el lehet képzelni.
The Raveonettes - Lust Lust Lust
Ezek Dánok és ketten vannak: a hölgy, Sharin Foo basszerozik és énekel, őt saját hangjával, gitáron és egyéb hangszereken kíséri a duó férfi fele, Sune Rose Wagner. Első lemezük 2002-ben jelent meg, állítólag az a legjobb (következő nyomozásaim egyik csapásiránya lesz). Ettől függetlenül teljesen jó ez is, a legutóbbi, amely 2007 novemberében jött ki. A zenéről röviden annyit, hogy The Jesus And Mary Chain-féle zajgitárt ötvöznek az '50-es, '60-as évek popzenéjével (ami főleg rock), amúgy nekem kifejezetten vadnyugatos benyomásim is támadtak helyenként a lemezt hallgatva. Az első szám (Aly, Walk With Me) kötelező hallgatnivaló a bólogatásra ingerlő alapjával és nagyon zajos gitárjával, de legalább olyan jól fogunk szórakozni a gátlástalan retrófílingen, amit például a You Want The Candy, vagy a With My Eyes Closed közvetít, túl jól ismert alapokkal és gitárokkal, de pont ez a vicc benne.
Midnight Movies - Lion The Girl
Ők már Amerikából jöttek és az indie titulus mellett a pszichedelic jelzőt is magukénak érzik. Négyen vannak, két hölgy és két úr, három közülük multiinstrumentalista zenész. A hivatalos honlapon található biográfiából többek közt az is kiderül, hogy kifejezetten ragaszkodtak ahhoz, hogy a dobos nőből legyen. A hivatalos témavilág LA, noir szemüvegen keresztül. A pszichót apró, elektronikus hangok, zörejek beillesztésének köszönhetjük, az album egésze a noir megközelítés miatt inkább merengő, szállós hangulatú, főleg az énekesnő, Gena Olivier búgó hangja miatt. A lemez legslágeresebb nótája az első: a Souvenirs, amely lassú belépővel indul, aztán az album legtüneményesebb szintijével körített, tempósabb résszel folytatódik - az ismerkedést mindenképpen ezzel a darabbal kell kezdeni (a következő darab a Ribbons legyen). A Lion The Girl semmiképp nem olyan könnyen befogadható, mint a Raveonettes munkája, több idő, odafigyelés, ráhangolódás kell hozzá, de meghálálja a törődést. Érett zenészek, érett munkája!
