MOFOKARCSI

A zene szinte csodákra képes, ez sokan sejtik vagy tudják. Minden aktív zenehallgatónak van egy vagy több olyan album a birtokában, ami sokkal többet jelent számára puszta audio élménynél. A klasszikus zene agyra gyakorolt pozitív hatásai például jól ismertek. A zene kikapcsol, szórakoztat, és adott esetben, akár gyógyíthat is. Számomra ez utóbbit Brian Eno - Ambient 1: Music For Airports című munkája nyújtja. Évente kétszer előveszem önterápia céljából. A módszer a következő: lefekvés előtt elindítom az albumot, de kb. a hallgathatóság alsó határán pozícionálom a hangerőt. Beállítom az ismétlést, így a lemez szépen körbe-körbefut, mialatt alszom, másnap reggel pedig új emberként ébredek. Az előző terápiát azért kellett alkalmaznom, mert éreztem magamon, hogy a stressz, az idegesség szinte szétvetett. Gyakori fejfájások, görcsök gyötörtek és tudtam, hogy ez nem sokáig mehet így tovább. A terápia után megszűntek a tünetek, sőt, azóta sem jelentkeztek. Ma reggelre virradóan pedig egy brutális gyomorrontásból fakadó legyengülést kezeltem sikeresen. A pusztán fizikai erővesztés teljesen lecsupaszított és lemeztelenített valómban megláttam a lelkem szintén legyengült állapotát. A maszkok, a pózok lehullottak, de a terápia során e száraz vázra szépen, lassan kerültek fel új és erős részek a Music For Airports szinte tudományos hozzáállással megalkotott - egyébként meglehetősen egyszerű - hangfolyama (a 2-1 -es tétel a kedvencem) segítségével. Jó volt így ébredni. Placebó-e vagy sem? Nem érdekel. Amíg működik, nekem jó.