A kicsit erőltetett név mögött újabb fúzió rejlik a budapesti underground két harsány szcénája közt, hol amúgy is gyakori volt az átjárás. Másképpen kis hazánkban nem is képes műkodni semmi, csak összefogással. Annál szomorúbb látvány viszont, amikor ez a példás kezdeményezés is csak részlegesen képes megmozgatni a közeget, annak is csak a legfiatalabb részét. Ugyan alapvetően az EZ Basic miatt tettem tiszteletem a bulin, jól körbenéztem azért. Folytatás odabenn.
Leginkább akkor jut eszembe, mennyire jópofa helyen is dolgozom, amikor kollégák sorra hív el saját fellépéseikre szerte a városban. Szarvas Árpi, az EZ Basic gitáros frontembere is így tett, én meg már jóval korábban megígértem neki, hogy megnézem legalább egy koncertjét. Az utolsó pillanat környékén sikerült úgy szervezni az életemet, hogy ez most sikerüljön, velem tartott két másik kollégám is, Csaba, na meg persze a Szujó Dani. Így hárman landoltunk a K2-ben, fél tíz környékén.
Komolyan mondom, ennyire furcsán ambíciózus helyet, mint a K2, régen láttam. Elődje, a Kashmir nem állt túl jó hírében, akárhányszor jártam ott, dílerbuli volt, a jellegzetesen goás dekorációtól a hideg rázott, az olcsó belépőt a méregdrága ruhatár és a fizetős wc ellensúlyozta, a közeg pedig cseppet sem volt barátságos. Ám új idők jöttek: a lufigáztól híres klub nem is túl rég pár emelettel feljebb költözött, összességében nagyobb teret kapott, de az elsőre eltévedést garantáló folyosórendszert sikerült még tovább bonyolítania. Ebből pedig negatívumok sora következik, hiszen a hely alapból baromi nagy (innen az ambíció), a sok hülye folyosó és kisebb helyiség teljesen széttöredezi a helyszínt, megosztja a látogatói magot, ez pedig még egy uv elefántokkal eltöltött goabulinak sem tesz jót. A berendezkedés miatt óriási távolság van a két táncterem között, több teremben igazából csak ücsörögni lehet, így sehol sem voltak elegen. Ez a probléma kicsi színterek nagy bulijain hatványozottan jelentkezik.
De félretéve a hely nem túl előnyös berendezését, elmondhatom, hogy az összhangulat nagyon kellemes volt. A jelenlévők átlagéletkorán mondjuk nem lepődtem meg, javarészt gimnazisták jöttek rajongani kedvenceikért (főleg a Moog-ért), de legalább lelkesen, táncolva-tombolva, az igen szép lányok pedig kitöltötték a lassabb perceket. Egyedül a kisebb termekben ücsörgő-csocsózó gyerkőcök látványa volt némileg lehúzós számomra. Még jó, hogy nem miattuk jöttünk.
Első zenekarnak lenni este tízkor sosem könnyű egy éjfél körül startoló buliban, ez a szerep jutott a szép kritikusi dícséreteket begyűjtő Hangmásra. Azon egy percig nem vitatkozott közülünk senki, hogy tiszta Joy Division az, amit produkált a banda, azt viszont nehéz eldönteni, mennyire okos dolog ez most előadva, még akkor is, ha táncolható alapokat pakol alá a szinti. Persze nem lehetek elfogult, hasonló kérdéseket az összes fellépő esetében feltehetnék, de aztán az ember rájön, nem kell mindenkinek innovátornak lenni, itt igazából színtérépítés folyik, azt meg minden erővel támogatni kell. Visszakanyarodva a Hangmás produkciójához, engem nem győzött meg, de a hullámzó energiaszintről a hely, a meg a gyér közönség is tehet. Mindenképpen visszatérek még rájuk, mert nem hagy nyugodni a kontraszt a sok jó dolog, amit velük kapcsolatban hallottam és e teljesítmény között.
EZ Basic - Dead End Darling
Látogatásom fő célja, az EZ Basic elég hosszúnak tűnő átszerelés után lépett színpadra. Jól érezhető lendülettel indított, méghozzá egy teljesen új nótával, amit első alkalommal adtak elő közönség előtt (Dead End Darling). Néhány hölgyrajongó örömtáncot lejtett a színpad előtt, a közönség közepes intenzitással szivárgott be a zenére, de végül csak összegyűlt egy kisebb tömeg. Árpiék zenéje hatásos, táncos post punk/new wave, jól bemozdítja a fáradt tagokat is, viszont már a kezdet kezdetén érezni lehetett a levegőben valamifajta elégedetlenséget a tagok arcán, de leginkább Árpin. A közönség azért szerette amit kapott, a dalokat lelkes taps és kurjongatás követte, meg a mi kis csapatunk jópofa bekiabálásai, amire Árpi arcizmát se rendítette (na itt kezdtem igazán gyanút fogni). A koncert egyik legizgalmasabb pillanata volt a Nice1, amihez Darla (őt az MTV műsorvezetős műsorából ismerheti elsősorban a nagyérdemű) adta énekhangját és amint később kiderült, ez a műsorszám nem volt tervbe véve, de mivel a hölgy éppen arra járt, hát beugrott - ez pozitív.
EZ Basic - Nice1 feat. Darla
Igen tetszett még a slágeres Architect, amihez már több elektronika járt, nem volt nehéz új emberként sem becsatlakozni, igazi kislemezes dal. Viszont nem sokkal utána volt vmi térdrozzantó hiba a tagok közti szinkronban (félrement gitár), pár szám lepergett még, aztán gyorsan eltűntek a színpadról, Árpi vissza se nézett. Utólag megtudtam, eddigi legrosszabb koncertjüknek tartja ezt a megmozdulást, igazán sajnálom, hogy így esett (cserébe Pécs kárpótolta őt másnap).
A svéd Revl9n-ra viszont alig volt ember kíváncsi. A buli magját alkotó fiatal közeg egyszerűen nem ismerte a bandát (pedig remixelte a Simian Mobile Disco, hey!), ennelfogva pár sornyi arc ácsorgott csupán a színpad előtt amikor ezek játszottak. Hogy mit is, azt nem tudom megítélni, mivel nem szóltak akkorát, hogy miattuk egy percnél is tovább legyek a nagyteremben, inkább a bárpult terméből hallgatóztam, illetve nézelődtem, mert kellemes látvány az volt mindefelé és ebben a Szujó Dani is egyetért velem. Innentől kezdve az időtengely már nem volt annyira lineáris és lekövethető, annyi bizonyos, hogy egy darabig céltalan mászkálás volt a program. Sorozatos marasztalási kísérletek fulladtak kudarcba, így aztán szépen átcsúsztam egyedül a kisterembe táncolni, ahol éppen olyan zenék szóltak, amikre a VNV Naition és az Assemblage 23 is büszke lehetne, aztán nagy örömömre megszólalt még a Fischerspooner klasszik, az Emerge, valamint a Tribulations az LCD Soundsystem-től, persze remix verziókban.
A Moog már játszott, amikor betévedtem a nagyba megint (azt nem tudom, hogy a fent említett számokhoz képest ez mikor volt), alig fértek el a kicsiny színpadon. A tömeg egyből bemozdult és egészen jól megtöltötte a termet úgy 2/3-ig, a hangulat ekkor volt a legnagyobb, kisebb pogózgatás is kialakult elöl, alázuhanó indie-emós srácoktól rettegő kislányokkal kísérve. A Moog abszolút rászolgált a cool titulusra e közeg előtt, mondjuk ők is nagyon fiatalok még. A koncert pörgős volt, szépen megtáncoltattak mindenkit, a legjobb pillanatok egyike az volt, amikor a közönség egyszerűen magához rántotta a frontembert. Jó sokáig, majdnem éjjel kettőig játszott a Moog, egyértelműen miatta jött el a legtöbb látogató.
Mivel másnap reggel hétkor kellett kelnem, ez után nekivágtam az éjszakának. Nem volt rossz az este, az alapvetően kellemes hangulat kárpótolt minden negatívumért. Érdemes a rendezvényt folytatni, de másik helyszínt javaslok hozzá.
