Szeretem, amikor új és izgalmas helyek nyílnak meg a fővárosban. Tán egy-két hónapos lehet a Nababe, ez az arab-francia (értsd. francophone) "beülős", a Király utca - Hársfa utca sarkánál. Vörös ajtó, kis izzókkal körbedíszítve, nem lehet eltéveszteni. Vörös és mélykék színek uralják a kicsiny, két részre osztott pincerészt. Balra a nyugalomra, csendes beszélgetésre vágyók forduljanak, alig hallatszik át a jobbról szóló zene. A zene, amiről mindenképpen szólnom kell és ami természetesen közel- és távol-keleti tájak világát idézi, többnyire elektronikus alappal, de persze autentikusabb hangzást is játszik a DJ / selector bőven. Kellemes meglepetés volt viszont a rock, blues, vállalhatóbb popzene megszólaltatása (pl. Paint It Black a Rolling Stones-tól), vagy amikor hastánczenére kevernek pop-ot (és működik!). Nagyon-nagyon kellemes, ellazító a környezet, a komfortérzetet megannyi párna javítja. A legnagyobb dobás azonban mégsem ez, hanem a bérelhető vizipipa. Egy ezres, négy fő kb. egy óra alatt szívja el kényelmesen. Alapíz az alma, a barack, meg a citrom: ez nem túl sok. Kérdésemre, hogy miért nem tartanak több ízt, az volt a válasz, hogy nem igénylik az emberek. Ez még mindig Magyarország, tudom, de elébe kell menni a dolgoknak és tartani a többiből is egy keveset, aztán felajánlani a népnek. Én tuti az új ízeket választanám, unom már a barackot. A helyet ingyen rendelkezésre bocsátják privát rendezvények, baráti társaságok számára, mindössze fogyasztani kell rendesen, és két héttel szólni a kitűzözött időpont előtt. Mit is mondhatnék még: meg kell nézni, mélyeket szívni a pipából, bólogatni az arab ritmusokra, lelkesen, szépen táncoló lányokat nézni, nagyokat beszélgetni. Nagy bulik előtt, nagy bulik után is ideális, de az sem jár rosszul, aki az egész estéjét ide szánja, csak jó társaság kell hozzá.
[ Ez most tisztára úgy szólt, mintha fizettek volna érte, pedig nem, és tényleg így gondolom. ]
