Trent Reznor már megint frankót mond. Persze az utóbbi időben egyre nagyobb nyilvánosság előtt előadott, hirtelen, zabolátlan őszinteség elsősorban Reznor malmára kívánja hajtani a vizet, de az vesse rá ezért az első követ, aki nem így tenné. Miután levezényelte a Year Zero-t, letölthetővé tett egy csomó dalt, be-beszólogatott kiadójának, aztán bejelentette a legutóbbi felállás feloszlatását, újabb meglepetéssel szolgált rajongóinak a nin.com-on. Eszerint végre-valahára elérte a totális függetlenséget, 18 kemény év után. Nincs szerződés, nincsenek kötelezettségek, csak a rajongókkal való közvetlen kapcsolat üdítő levegője. Reznornak fasza tele van már a (volt) kiadójával meg az egész iparággal, véleménye szerint az elmúlt évek folyamatai nagyon más, nagyon rossz irányba terelték a rendszert, ő pedig ezzel bizony szembemegy.
Az ő esete már messze nem egyedi. Itt van például a Radiohead, amely legújabb lemezét maximális rugalmassággal értékesíti: a vásárló annyit ad érte, amennyit jónak lát (ez lehet akár a semmi!). Az ötletet zenészfronton pozitívan fogadták, Ian Brown (The Stone Roses ex-énekes) egyenesen ezt találta mondani a BBC-nek: "Bármit, ami megtöri zeneipart, támogatom!" Amúgy nem lepődnék meg, ha a Cure lenne a következő radikális: Robert-et alaposan szívatja az ő kiadója, mivel nehezen hajlik az új album duplalemezes verziójára. E második korongra egyébként Robert többek közt azokat a számokat pakolná, amiket a kiadó nem engedett az elsőre. Hihetetlen számomra, hogy a gigant kiadók (és ha a későbbiekben kiadókat mondok, rájuk értem, nem szabad egy kalap alá venni az összeset. A kvázi-nagyobbak közt is akad üdítő kivétel, például a Trisol) a legnagyobb sztárjaikat is képesek fingatni, csak mert az eladások csökkenésétől tartanak. Nem kell már sok idő, és a nagy kedvencek saját lábra állnak mind, hiszen már van annyi tőkéjük, hírnevük, tapasztalatuk. Izgalmas idők jönnek.
