Ma gondoltam egyet és ránéztem kettő, régen hallgatott, mellesleg szinti-alapú együttesre, történt-e velük valami érdekes amíg úgymond, távol voltam.
Soviet. Keserédes electropop férfi vokállal. Electroclash válogatáslemezek kedvelt szereplője volt a Candy Girl című remekkel, a világ tán ledédesebb pötyörészős (szerelmes) dalával. We Are Eyes, We Are Builders című lemeze eredeti CD formájában pihen a polcomon, szerethető anyag volt, a már emlegetett dalhoz pedig nagyon személyes szálak fűztek - egy ideig. Most, hogy már eljutottam az elvonatkoztatás és az általánosítás szintjéig, örömmel hallgatom ha éppen vigyorogni támad kedvem, szemem előtt pedig tarka színekben pompázó, csőnadrágos, nyalókázó leányzó jelenik meg, aki persze éjjel is napszemüveget hord (Tigát is szereti). A myspace oldalról sok új infó nem jött le, legutóbb is ezek a dalok voltak fent. Úgy néz ki, már sosem lesz új album, persze ne nekem legyen igazam. A profilból elméletileg mind a négy dal lehúzható, nekem sajnos nem sikerült mindet leszedni. Ami lejött az viszont kellemes hallgatnivaló, különösen a Call To Arms sztintifutamaira vagyok épp rágyógyulva, a Heaven's Gate-re pedig csak táncolni lehet önfeledten.
Ashbury Heights. 2005 legfaszább dark-os szinti-pop bandája, amely azonos című demójával sorra hódította a fogékony hallgatóságot. Én is akkoriban fedeztem fel őket magamnak, a Corsair - World Coming Down - Mad dalfüzér miatt kedveltem meg őket, most már egyik sem hallgatható meg. Van viszont három új szerzemény az elvileg szeptember végén megjelenő első nagylemezről, melynek címe Three Cheers For The Newlydeads és az Out Of Line adja ki. Érdekességképpen említem itt meg, hogy a mixelést John Fryer végezte, aki olyan együttesekkel dolgozott együtt, mint a Depeche Mode, a NIN, a Paradise Lost, neki köszönheti (?) a világ a HIM-et, mostanában pedig az Out Of Line-nak dolgozik sokat, ha már kiadója, a Something To Listen To pihenni kényszerült. Egyszóval érdemes várni a megjelenést, különösen a gótfesztek világából érkezőknek.
