Adott volt a feladat: két és fél nap alatt megismerkedni egy Budapestnél ugyan kisebb, de annál sokkalta izgalmasabbnak tűnő várossal. Amit a kötelezőkön kívül akartam: klubok, lemezboltok, mámor és véletlenek sorozata.
Barcelona valóban gyönyörű hely. Rövid ott tartózkodásom alatt végig harminc fokos meleg, napsütés, tengernyi turista, szebbnél-szebb lányok (akik érdekes mód ebben a dögmelegben sem öltöztek kurvának, mit nálunk sokan), ezernyi mutatványos, gazdag építészet fogadott. Legalábbis nappal, mert Barcelonának két arca van. Ez még mindig az egyik, a napfényes, ragyogó, polgári nagyváros arca. Képek alant, a nézőpont most pedig emelkedik.
Ez itt a Palace de Carles Buigas pont szemből. Bal oldalon mozgólépcsőznek a turisták.
Félúton a Palota lépcsőjén. A távolban a Place Espanya tornyai.
Felérve ez a látvány fogadott. Daruk mindenütt vannak.
Kilátás a Güell park tetejéről Ikertornyokkal, Sagrada Famíliával, valamint a Gigantikus Végbélkúppal.
Ugyanott, de kicsit arrébb ez a látvány robbant a bámészkodó tömegek arcába. A tulajdonossal szívesen találkoznék egyszer.
Egy kis Güell Park. Ez az a nagyon híres terasz, igaz csak alulnézetből. A narancssárga pólós fazon hamarosan hegedülni fog, borzasztó hamisan.
Még egy alulnézeti kép. Séta közben végig kellemes zene szólt.
Amit ő állított elő. Barcelona tényleg tele van mutatványosokkal és önjelölt zenészekkel.
Na jó, legyen egy kis terasz is mutatóba.
Emelkedettebb sorozatom végéhez ért. A következőben nagyobb teret kap a szubjektum, ígérem.