Még 2007-ben csapott meg a Kloq muzsikája egy EP formájában. Ez volt a We're Just Physical. Már akkor lenyűgözött ez a Nitzer Ebb-közeli, mégis, az EBM-electro-industiral színtér szereplőitől hangzásában egyenlő arányban távolabb maradó muzsika. Üdítő arányban keverte a keményebb ipari ütemeket, Douglas McCarthy vendégszereplését, valamint a szintizenék és a '90-es évek-beli trance hangzását, mégsem volt futurepop, sőt, sokkal inkább előremutató az összes hasonszőrű formációhoz képest. Aztán az életem úgy alakult, hogy távolabb kerültem e világtól, le is maradtam a Kloq első nagylemezéről, ami 2008 júniusában jött ki. Hirtelen indíttatásból a napokban rákerestem és azt kell mondjam, nem bántam meg, lett új zenei munícióm az előttem álló hétre. A Move Forward tényleg előre néz, nagy örömömre nem ragad le a korai-NE örökségénél, sem a kraftwerkoid szintiknél, a ritmika nem egyenes végig, hangulatilag sem egysíkú, emellett egy Madonna számot (Lucky Star) is feldolgozott (bár én ezeket nem szoktam szeretni), az 1988-as Ibiza feldolgozásáról (eredetijét az Amnesia követte el, mai fülnek rettenetesen vicces darab) már nem is beszélve. Az utolsó számnak meghagyott KM1 pedig a naturál ipari trance újrafelfedezése, bár ismertem korábbról, anno Kloq Music 1 néven futott egy válogatáson.
Ajánlott számok: You Never Know, I Never Said, We're Just Physical, Kloq Film 1, Connecting, My Safe Place, KM1