Új Fischerspooner, 2009-ben? Minek? - Ez volt az első gondolatom, amint megpillantottam a borítót, mert ugye nem kell azt annyit ecsetelni, hogy egy mára elkopott irányzat alapegyütteséről van szó, amely kidobott magából néhány fasza slágert (Emerge, The 15th - ez mondjuk feldolgozás, Just Let Go, We Need A War, főleg inkább ezek), még faszább klipeket, remixeket fabrikált, lezavart nem kevés kosztümös performanszot, aztán egy, szerintem nem rossz második album után, gyakorlatilag eltűnt, legalábbis a zenehallgatók elől. Erre most, amikor a zenei klímát figyelve kb semmi nem indokolná, kvázi váratlanul felbukkant (a tavalyi single híre nem jutott el hozzám), de örültem neki, kellemes emlékek felé visszautazni az időben jó dolog, illetve, a kifutó-kompatibilis, mutatós szereléseiket is igen bírom. Az album természetesen a tőlük megismert irányt viszi tovább, annyi jelentősebb különbséggel, hogy mitha gazdagabb lenne a hangzás, illetve, teljesen mellőzték azt a bizonyos, agyanjátszott, electroclash-new wave szintiklisét, biztos tudjátok, mire gondolok, általában ez adja az alapot ezekhez a nótákhoz, ha most eldúdolnám, tuti a fejetekhez kapnátok. Nos, ez nincsen, ez pedig máris pozitív. A második, We Are Electric című számot egy napon keresztül voltam képes hallgatni, annyira jó benne a gitár. A Money Can't Dance meg ugyan az égegyadtavilágon semmi extrát nem hoz, de attól még szerethető. Ezt a jelzőt úgy általában rásüthetjük az albumra, de sajnos, azzal szigorú a kikötéssel, hogy az album egészén elég nehezen találni olyan, igazán erős klubhimnuszokat, mint amiket e bejegyzés elején említettem. A kislemezes dal erre képtelen, a mozgalom nem fog új erőre kapni tőle, esetleg egy-egy jól megcsinált remixtől, talán. Esélyes lehet még a Supply & Demand, ha kicsit felturbósítják, vele ér véget az album jobbik fele sajnos, utána maszatolás jön. Mindezzel együtt azt a kétezer környékén fulltrendi, partizós, nagyon tarka, kicsit zakkant, divatvilág-életérzést, amit a Fischerspooner közvetít, nem vitathatom el ettöl a lemeztől sem. Ezért szeretjük őket.
Fischerspooner - Entertainment
2009.03.14. 18:10
Címkék: fischerspooner electroclash divatdiktátorok nekem bejött
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://mofokarcsi.blog.hu/api/trackback/id/tr641001398
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.