Két lemezről lesz ma szó, ezen a borús, esős napon. Az egyik még szomorúbb felhőket húz fel az égre, a másiktól viszont valószínűbb, hogy kisüt a nap, ha pedig este hallgatom, száz, hogy kocsmázni támad kedvem. Lehet választani!
Slowdive - Souvlaki
1995-ben feloszlott banda myspace linkjét megosztani helyből élmény, ám a cipőbámuló zenék egyik alapművének tartott Souvlaki 1993-ban jelent meg. Már a borítót nézve elfog a korszak iránt érzett nosztalgia, és bár zsenge tinédzserkoromban még nem ismertem őket, tudnék olyan élethelyzeteket mondani, amikor szívesen hallgattam volna a zenéjüket, mondjuk a Cure mellett. Mindebből már összeállhatott a kép, mennyire lehet lassú és szomorkás az anyag, nos, nagyon. Persze vannak embertípusok, akiknek ez már bőven jó, ők pont a hallgatása során kialakuló érzelmi közösség miatt oldódnak fel az álomszerű ének és hangképek bűvöletében. Mindenesetre az album nagyon ül, az indítást jelentő Alison már-már filmszerű, a végén hallható gitár miatt képes voltam ismétlést beállítani arra a kb. fél percre. Merem ajánlani még a Souvlaki Space Station, When The Sun Hits, Some Velvet Morning hármast, de a borotvapengét azért tartsuk jó távol magunktól. Oké, a Good Day Sunshine instrumentális egyszerűségében rejlő folytonos szépség azért a helyére billenti a dolgokat az ember lelkében.
Electric Six - I Shall Exterminate Everything That Restricts Me From Being The Master
Hangulatilag az Electric Six gyökeres ellentéte az előző bandának, vissza is ránt minket az időben ezzel az albummal, hiszen idén októberben jött ki. Rendszeres és alapos olvasóimnak ismerős lesz ez a betegesen hosszú cím, hiszen egy korábbi bejegyzésemben említést tettem róla. Eredetileg egy George Grosz rajzhoz kötődik, az együttes a szokatlan választást kb. annyival indokolta, hogy tetszett a cím. Ez a hozzáállás már előrevetíti, mire számíthat az egyszeri hallgató, aki ha kötetlen bolondozásra tippel, jól teszi. A túlzás és az irónia egyszerre van jelen ezen a 16 dalt tartalmazó, a rock, a '70-es évek diszkója, a pop, valamint az elektronika között vadul lavírozó lemezen. Nem mondom azt, hogy korszakalkotó lenne, vagy éppen jelentős, de mindenképpen tartalmaz olyan felemelő pillanatokat, mint a falzett énekkel induló Down At McDonaldz, vagy az abszolút diszkós Dance Patterns. Szövegileg is kellően laza egy vállalkozás ez, a mentőautó szirénát is bevető Randy's Hot Tonight-nak vannak például ilyen sorai: "If you live in Japan, you're Japanease / If you live in Canada, you're gonna freeze. / If you live in a plastic house, you'll never die in a fire / If you work in television, you're a fucking liar." Egyébként meg, lehet-e nem komálni egy olyan bandát, amelynek a forntemberét úgy hívják, hogy Dick Valentine?
