Sűrű napnak ígérkezett a tegnapi, ezt pedig csak tetézte céges kollégám, Egyedi Péter (IHM basszeros) körlevele, amit Szujó "Kettőnégy" Dániel továbbított nekem még reggel, miszerint aznap este az egyik legígéretesebb magyar metálbanda, az Isten Háta Mögött amolyan lerögtönzött búcsúkoncertet ad a Rocktogonban.
Mivel eleddig a sors nem tette lehetővé, hogy személyesen is megtapasztaljam az IHM-érzést, elhatároztam, mindenképpen lejutok a régen látott Rocktogonba, de azért előtte megjártam két kocsmát. [ Személyes adalék és beszámoló a tovább mögött. ]
Példának okáért a napi robot utan GP kollégával cseréltem eszmét két pohár fehérbor kíséretében a Yes pubban, ahová még gimnazista koromból eredő szálak fűznek a mai napig. Utána pedig a jó öreg Szimplakertbe vezetett utam, ahol már várt rám két nagy-nagy cimbora, Orgo és Balla, akikkel a gimnázium óta van szerencsém tartani a kapcsolatot és akikkel imádnivalóan lehet politikai-társadalmi-gazdasági eszemefuttatásokat közösen - néha vitázva, de -, levezetni. Legfőképp a demokrácia vs. szoft-diktatúra tengelyen, persze cigi, sör és ginmartini (ezt a keveréket valószínűleg csak én iszom jóízűen) kíséretében. A Szimplakert szokás szerint tele volt külföldiekkel, bölcsész-közelinek tűnő egyedekkel és nagyon dekoratív leányzókkal, egyszóval semmi különös nem történt.
Aztán úgy 22:43-kor betoppantunk a Rocktogonba, az IHM koncert kellős közepébe. Ami először feltűnt, az maga a hely: meg nem mondom én pontosan mikor, de legalább öt éve jártam utoljára ott, valószínű talpig feketében, bakancsban, VBK-t szorongatva, ahogy kell. Akkor még minden fekete volt és fából, most meg világos árnyalatú falak, tisztaság látszata, sávos padlóvilágítás, mondhatni teljesen baráti miliő fogadott. Ennek a mélyéről szólt az IHM, családias légkörben, de azért a rendelkezésre álló kicsiny teret megtöltő közönség előtt, aprócska színpadon szorongó tagokkal. A közönség átlagéletkorát pontosan belőni nem mertem, mivel a lányok és férfiak közötti korkülönbség szembetűnő mértékű volt. Egyébként háromfős bagázsunk a legóvatosabb becslések szerint is öt évet fiatalodott a hely szellemétől, aminek ott és akkor mindenki nagyon örült.
Az IHM-jelenségről magáról sokat hallottam, ismerősök lelkes rajongását, a magyar színtér elismerő nyilatkozatait, meg aztán a cégnél is gyakorta előjön beszédtémaként, meglepő mód. Különösebb mélyértelem nélküli, de annál frappánsabban megírt szövegeik híre viszont messze megelőzte őket, szép magyar dalszöveggel engem pedig le lehet venni a lábamról, főleg ha ütős zenei körítéssel érkezik. A Földdel Egyenlővé Tétel felvételéből tisztán átjött a banda népszerűségének minden összetevője: a gyakori váltásokkal megspékelt, számos hatást magába olvasztó zsigeri rock, a kiváló ének és persze a zseniális, kép- és hangulattöredékekből építkező szövegvilág, mindez az égő marihuána lélekig beszivárgó füstjében, a kortalanná varázsolt tinédzserromantika minden bájával.
Ilyen impressziók bűvkörében sajnos nem csodálom, hogy elsőre nem hatott meg különösebben az IHM Rocktogonos produkciója és erről java részt maga a tetthely volt a felelős. Egyszerűen nincs értelme egy négyfős rockbandának olyan apró térben fellépnie, különösen nem egy olyan utaztatón epikus bandának, mint az IHM, amely egyszerűen képtelen nagy terek nélkül érvényesüni. Kásás hangzást, kivehetetlen részleteket produkált csak a helyzet, nagy bánatomra a fő fegyvertények tartott szövegek sem érvényesülhettek kellőképpen, mivel egyszerűen alig értettem a sorokat. A közönség szépen kitartott amúgy, igaz többnyire egyhelyben álltak az arcok, páran rángatóztak csak elöl. A végefelé leadták az idei év legjobb magyar metálnótája hírében álló Közelítő-Távolítót, az esemény szép csúcspontot élt itt meg, aztán kb 10 perccel 23 óra után zárt a koncert. Csak magamt okolhatom, hogy nem tudtam korábban megnézni a bandát, amikor sokkal jobb körülmények között játszhattak, mondjuk a Kultiban. Mostantól egy jó darabig nem lesz lehetőségem rá. Ugyan az IHM nem oszlott fel, de a következő hazai fellépés időpontja egyelőre bizonytalan és úgy hírlik, leghamarabb jövőre kerülhet rá sor. Mindenesetre én ott leszek, ezt bátran ígérhetem, meg kell adni az extra esélyt.
A Rocktogon pedig maximum kétfős unplugged koncertekre használható, esetleg szavalóestekre, stand-up comedy műfajára, de komoly rockeseményre messze nem. Beülős klubnak azért felvállalható, a pia még olcsó, a klotyóban bőven van papír, a koktélok listáját lehetne talán bővíteni pár klasszikkal. Az üveges söröket viszont azonnali hatállyal hűteni kellene, mert falrahánytatóan (Balla tudna erről mesélni) langyos volt mind.
