Adott volt a feladat: két és fél nap alatt megismerkedni egy Budapestnél ugyan kisebb, de annál sokkalta izgalmasabbnak tűnő várossal. Amit a kötelezőkön kívül akartam: klubok, lemezboltok, mámor és véletlenek sorozata.
Amint említettem volt, Barcelona kétarcú. Nappal tökéletes turistaváros, éjjel viszont az egész egy nagy, bohém kuplerájjá változik. Alig ismertem rá a La Ramblára, annyira kicserélődtek az emberek. A mutatványosok, festők és bámészkodók helyét totál megkészült, bulizó fiatalok hordái, helyi nagymenők, drogdílerek és néger kurvák vették át. Éjszakai fotókat sajnos nem tudtam készíteni, mivel egy szimpla ultrakompakt fényképezőgéppel rendelkeztem csupán, az meg igazán elfogadható képet éjszaka nem készít. Sebaj, azért mesélek.
A szieszta miatt a helyiek életciklusa kb. 3-4 órával eltolódik a miénkhez képest. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a klubok éjfélkor nyitnak, de akkor még javában italoznak a népek a bárokban, úgy éjjel egy és fél kettő körül kezdenek bulihelyszín után nézni a fiatalok. Erről már jó előre felvilágosítást kaptam, úgyhogy akkor léptem akcióba én is. Bennem dolgozott már három deci Bacardi meg némi tequila, enyhe fátyol mögül néztem az éjszakába. Egy kis tengerparti séta, frissítő levegőzés után indultam a La Rambla felé. Még az indulás előtt lenyomoztam, milyen klubok vannak arrafelé (jó sok), különösképp breakbeat-electro stílusban (jó sok). A választás a fiatalok körében elég népszerű Moog-ra esett, a szimpatikus honlap, a jó zene igérete, de leginkább világjáró kollégám, Csaba ajánlása miatt. A hely pár percre van a Kolumbusz szobortól, balra az egyik mellékutcában. Már kígyózó sor állt a klub előtt, kicsit arrébb, még a La Ramblára néz a Fellini, ott ugyanez volt a helyzet. A bejutás kilenc euróba került, odabenn meg már ezerrel ment a buli, őrült jó zenékkel, gyomrozó basszsokkal, pulton táncoló lányokkal. A klub egyébként picike, kétszintes, jellegében talán a Monóhoz tudnám hasonlítani. Az alsó szinten a pult, kék megvilágítás, a falon piásüvegek, electro és tech-house muzsika, húsz fölötti átlagéletkor (ez nagyon fontos!), tánc órákon át. Elég gyorsan interakcióba kerültem pár helybélivel, a fiatalok azért hajlandóak angolul is társalogni, ha muszáj. A fenti szint még kisebb, vörös, dugig tele, izzadt, fülledt, retro, körben tükrök, benne látom, amint szippantják fel a kokaint, amihez egyébként kb. 10 másodperc alatt bárki hozzájuthat, az utcáról is. Ha jól emlékszem Barcelona volt az a város, ahol egy erősen bulvárjellegű vizsgálódás során derült ki, hogy a bankjegyek (legalábbis a felhasznált minta) 100%-án találtak kokómaradványokat. Már nem kételkedem az eredményben. A wc előtt állva egy magas, cérnavékony csávó fordult felém, markában jókora halom hasis figyelt, a másik helyi kedvenc, hello. A hangulat egyébként fenomenális mindvégig az egész helyen. Még egy óra tánc után léptem a helyről széles vigyorral az arcomon. Több embert már nem engedtek be, én pecsétet kaptam, ha esetleg visszatérnék. Az utcákon bandákba verődve jártak a fiatalok, a legkisebb mellékutca is kivilágítva. A La Rambla éjjel négykor még javában nyüzsgött, a kurvák pedig kizárólag, csakis, de tényleg négerek. Nagyon rámenősek, tudniillik ők szólítanak le és szegődnek melléd útitársul és csak nagyon határozott nem esetén hajlandóak leválni az emberről. Egy szopás 20 euró, bájdövéj.
Ez egy péntek éjjel volt csupán, de a sors úgy hozta, még egy éjszakát csavaroghattam a belvárosban, mielőtt a buszom a reptérre indult. Hétfői napra esett a dolog, úgyhogy letesztelhettem, mennyi igaz az "itt mindennap buli van" című híresztelésből. Hát az egész. Éjjel négykor tele voltak a parkok, a La Rambla, a sorok végtelenül hosszúnak tűntek a klubok előtt, a kurvák pedig még többen voltak és még rámenősebben nyomultak. Viszont a mellékutcák, a gótikus negyed sikátorai, a külsőbb városrészek már csendesek. Ott és akkor az egész miliő tökéletesnek tűnt, a maga természetességével, lazaságával, édes könnyelműségével.
Mit mondhatnék még, azok ott őrültek. Imádnivalóan őrültek, jó zenei ízléssel. Feltétlenül meg kell ismételni ezt az utazást, az is lehet, hogy kint kéne maradni hosszabb időre. Majd elválik.
